Rögtön leszögezném, hogy SpongyaBob és köztem nagyon sok a hasonlóság, de ő azért mégiscsak egy buta kis szivacs. A buta jelzővel nem szeretnék azonosulni, de tény, hogy az állandóan vidáman ugrándozó sárga kis tengeri lény kiköpött Eszter. Hogy miért?
“A nevetés felüdít, könnyebbséget hoz, és enyhíti a fájdalmat.”
A személyiségem egyik legjellemzőbb eleme, hogy mosolygós vagyok, és nagyon fontos számomra a humor. Tekintve, hogy elég béna vagyok, és mindent összevisszakeresztbevariálok, néha nem csak velem nevetnek, hanem rajtam is. Ami azt illeti, én is magamon, szóval ezt benyelem szívesen.
Mindent kiborítok, összekeverek, kiöntök, eltörök, összezúzok, és elrontok. A sorrend tetszőleges, de az biztos, hogy nem telik el nap úgy, hogy ne rúgnék bele valamibe, ami általában olyan kemény, hogy válogatott szitokszavak hagyják el a számat. Legutóbb leestem otthon a lépcsőn, azóta is fáj a térdem és a medencecsontom. Persze már csak nevetek rajta, mást úgysem tehetek.
A családom és a barátaim így ismernek, így fogadnak el, és ha véletlenül éppen nem velem történik valami káosz, rendre meg is lepődnek rajta.
Mi ez a SpongyaBob mánia?
Nagyon szeretem a meséket. Gyerekkoromban imádtam a Disney délutánokat, még ma is tudom a Kacsamesék, a Balu kapitány, és a Csipetcsapat főcímdalát. Ha valakinek az agyára akarok menni, bátran el is éneklem őket, akár a kocsiban is, hogy ne legyen olyan átkozottul unalmas az út.
Mostanában SpongyaBobra kattantam rá. Minden hajnalban megnézem az új részeket, és hangosan nevetek a vicces jeleneteken. Az idegesítő Tunyacsáp és SpongyaBob harcai félelmetesen jók, de a zsugori Rák Úr is rendre megnevettet.
Tunyacsáp karaktere ráadásul része a napjaimnak, talán jobban nem is lehetne. Nem mondom, hogy néha nem kerget az őrületbe, de őszintén szólva nagyon szeretem, és ezért sokkal inkább szórakoztat, minthogy a falra másznék tőle.
Mivel mindig mindent listázok, így alaposan átgondoltam, mi a közös bennem, és a kis szivacsban. Mielőtt azt mondod, hogy komplett idióta vagyok, sietve hozzáteszem, hogy igen, valóban, én bizony ilyen lökött vagyok. Összehasonlítom magam egy mesehőssel. Kész téboly, nem igaz?
Nos, lássuk a főbb pontokat.
- SpongyaBob barátságos – És én is azt vagyok. Még sokszor azokkal is, akiket a sarkvidékre repítenék egyetlen hatalmas pöcköléssel.
- SpongyaBobnak gyermeki a természete – Nekem is az. A minap írtam is arról, hogy ezt miért tartom fontosnak.
- SpongyaBob összekáoszol mindent – Kár lenne tagadni, hogy én is. Bár annyira brutál hajmeresztő kalandjaim nincsenek, mint neki, de némelyik bizony elég cunami még számomra is.
- SpongyaBob remek herkenytűburgert süt – Bár én nem a Rozsdás Rákollóban dolgozom, de hamburgerben én is elég pöpec vagyok. Jó, okés, a zsömlét nem én készítem, és a majonézt sem, de azért szerintem egy meleg nyári napon be lehet nyomni belőle néhányat jó szívvel.
- SpongyaBob rémesen vezet – Nekem nincs jogsim, de nem vezetek rémesen. A közlekedés a forgalomban…na az már más tészta.
- SpongyaBob Bikinifenéken lakik – A bikini-téma halálosan para számomra, a fenekemről ne beszéljünk, de Bikinifenék elég jó kis hely, ezt bizony irigylem Bobtól, ha az ananászházat nem is annyira.
Biztos vagyok benne, hogy aki megalkotta SpongyaBob karakterét, valahonnan ismer engem. Sőt, alaposan kielemzett engem, jegyzeteket készített, és addig tökéletesítgette a figurát, amíg végül kénytelen volt szivacsjelmezbe bujtatni, nehogy mindenki azonnal rám ismerjen.
És abban is biztos vagyok, hogyha 90 évesen, protkó nélkül, 2 szál hajjal tengetem majd a napjaimat rózsaszín otthonkában, akkor is együtt fogom énekelni a főcímdallal, hogy
Óóóóóóóóóóóóó, ki lakik odalenn, kit rejt a víz? SpongyaBob Koc-ka.
