Talán egy kicsit túlzás a cím, hiszen a családi sárkánygyilkos még nincs 4 éves, de minden más stimmel. A nyarunk véget nem érő “híííííííjjjjjjááááázással” telt, és nem múlt el nap, hogy ne kellett volna katonai fegyverzetbe öltözve rohangálni a kis nyomi parancsait követve. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy unalmas nyarunk volt.
Így indult a családi hadsereg nyara…
Törpe most volt kiscsoportos óvodás, ami próbára tette a család türelmét, hiszen nem kevés megpróbáltatással jár feldolgozni egy rendkívül elfoglalt kiscsoportos vezéregyéniség óvodai életének momentumait. Amikor pedig elkezdődött a nyár, a kis kertitörpe jegyet váltott a Nagyivonatra, és nálunk töltötte a nyári szünet egy részét.
Azaz ahogyan ő mondja, a sünidőt.
Izgalmas nyara volt, napjainak nagy részét csaták koordinálásával és ordibálással töltötte. Ezt csak tovább fokozta a Visegrádi Palotajátékok, a rendezvény után a pingvines hátizsákos gyerek még 2 hétig masírozott a lakás minden pontján azt harsogva, hogy “menetelnek a katonák a csatááááááába”.
Amikor azt hittük, hogy végére értünk a hatalmas tűzoltóőrületnek, és nyugalmasabb napok elé nézünk, belépett a képbe a lendőli tevékenység, a kalózkodás, a lovagi kor és természetesen a gyilkos sárkányok dríbolása. És még csak a nyár elején tartottunk.
Ebben a házban már csak lándzsa nincs
És nem mondok butaságot, a gyereknek már csak lándzsája és nyílpuskája nincs – a szülők nagy örömére. Minden más fegyvert beszereztünk a nyár folyamán, a szigligeti buzogánytól a balatonfüredi cowboy pisztolyokon át a visegrádi lovagi sisakig.
Van kb. ezer puskánk és pisztolyunk, annak ellenére, hogy közel egy éve még azt mondta a törpe, hogy “nem kell pukka”. Úgy látszik, már kell a pukka, méghozzá nagyon. Vannak pajzsaink, kléziglánátok, és vállfából készített nyilaink. A honfoglaló magyaroknak nem volt annyi nyila annak idején, mint a mi 104 centis vezérünknek.
A kis buksi – csak hogy ne legyen unalmas a nyaralás – elment a szüleivel kalózkodni a Sánta Róza fedélzetére, ahol letette a kalózesküt, így hivatalosan már lovag, lendől és kalóz is.
Ha pedig ez a három nem lenne elég, nyár végére beleszeretett Sárkányölő Sebestyénbe, és így lett a családnak egy lovag – lendől – kalóz – sárkánygyilkos tagja is.
Ha annyi 5 forintosom lenne, ahányszor az elmúlt 2 hétben hallottam a “Nosza kaldom lajta hát, csapd el a nyakát” csatakiáltást, már régen Dagobert bácsi kincseskamrájában úszkálnék önfeledten.
Lándzsánk továbbra sincs, csak mert Nagyi és Papi nem mentek el 40 fokban a szegedi Árkádba lándzsavadászatra. Kérdezem én, milyen nagyszülő az ilyen? Hát van nekik szívük????
Kaland kaland hátán
Nem unatkoztunk az elmúlt hetekben, ezt meg kell hagyni.
- Megtudtuk, hogy a kis sárkánygyilkos egész jó kis búvár, és olyanokat csobban a Balatonban, hogy még nézni is para
- Nem fél az óriáscsúszdától, sőt, doppingolja, még ha 3 liter vizet is nyel közben
- A pelec az pelec. Ennél már csak a naponta frissen megújuló peleckínálat a jobb, abból is csak az a fajta, ami nincs eltörve. A törött pelec nem pelec.
- A kis majom már tud köpni fogmosás közben, ki tudja fújni normálisan az orrát, és meg tudja mártani szalonnasütés közben a virslit a hamuban úgy, hogy az úgy fest, mintha vaskos téli szőrmebundába öltözött fázós jeti lenne.
- A medencézés akkor az igazi, ha közben jégklémet lehet enni, szigorúan úgy nyalogatva, ahogyan egy kaméleon csinálná. Ha a Nagyi közben locsolgatja is a hátát a vízzel, az a legjobb.
- Hamikutya – ha nem őriz kutyakekszet – egész jó fej, de a Dinka nevű halacskánk halála immár 3 hónapja nem tűnik fel a gyereknek.
- Ja, és a kis lendőlnek és nekem mindenünk közös. Mármint az, ami ebben az esetben neki rendkívül előnyös. A gumicukol akkor közös, ha nekem több van belőle, mint neki.
- A legjobb dínó a csicsaletopsz. Meg az oloszilaptol.
- Esztelke pedig a laptoppal munkázik.
Szerencse, hogy a lézersugarakkal védett nappali már a sünidő végén jött be a képbe, így a 200 gurtnit, gumipókot, kötelet és mindent, ami ezekre hasonlít, nem kell egész nyáron tekergetni. Bár ha a Nagyit kérdezitek, ő egész éjjel boldogan tekergetné, ha a kis édesdrágaranyospincúrkája itt tölthetné ovi helyett a következő hónapokat is.
Hogyan tovább?
Nem tudom, hogyan birkózunk meg azzal, hogy a kis családi sárkánygyilkos a következő hetekben nem nálunk védi a haza becsületét a seregével. Most az óvodában számolja majd a pipiket, a Nagyit pedig minden nap lélegeztetéssel keltjük, mert levegőt sem tudni venni a kis kakaós kalácspusztító nélkül.
A családi 4 éves sárkánygyilkos olyan nyarat rittyentett, amire legmerészebb rémálmainkban sem gondoltunk volna. A Kedvencek temetője ehhez képest vígjáték. De azért imádtuk.
Nem lenne igazságos, ha nem vallanám be, hogy bizony én is várom, mikor érkezik meg a lendőlségi villogóval felszelelt bikici a ház kertjébe, hogy aztán a tulaj elhívjon blingázni az utcában, hátha közben zöld szölnyekre bukkanunk.
Én az ilyen kicsikkel jól meglennék, jól eljátszanék a kis óvodással, de saját nem kell. A gyerek addig jó, amíg másé. A gyereknevelés jó része az, amit itt leírtál, de az a része nem kell nekem, amit csak a szülők tehetnek meg a gyerekkel. Először pelenkázni, majd 1-2 éves korától mindig futni utána, később óvodába, majd iskolába vinni, hallgatni, hogy mit csinált már megint a gyerek, mindig rászólni, ha valami rosszat tesz, közben minden évszakban új ruhát venni, mert kinőtte a tavalyit… Na, ezek a dolgok nem kellenek! Azt hiszem, hogy egy családban nagyszülőnek vagy keresztszülőnek lenni a legjobb, mert ők annyit vannak a gyerekkel, amennyit csak akarnak, és szabadon, kötöttségek nélkül átélhetnek az itt leírtakhoz hasonló kalandokat anélkül, hogy az általam felsorolt dolgokkal kellene foglalkozni.