Hihetetlen, hogy az utóbbi időben mekkora trend lett a horgolás. Egyre többször látom a villamoson és a buszon, ahogyan a kamaszlányok a gyilkos tűkkel kardoznak, és mindig eszembe jut, hogy régen ezt maximum a nagyszüleink csinálták. Aztán megismertem a HooTish tűvirtuózát, és elkezdett lilulni a fejem a sárga irigységtől.
Nem vagyok egy irigy típus, de iszonyatosan bosszantó a tény, hogy megtetszik valami, ami ráadásul olyan hobbi, amihez valóban lenne kedvem a szín-imádatom és a kreatív énem miatt, és mégis, képtelen vagyok arra, hogy fejest ugorjak a fonalak közé. Ennek számos oka van, mondok rögtön ötöt:
- Apukám gyönyörű kezeit örököltem, így az ujjaim rövidek és hihetetlenül dagadtak
- Még ezekkel az ujjakkal is képes vagyok egy botrányosan nagy csomót varázsolni 5mp alatt bármilyen fonalra
- A családban a nagypapám férfi szabó, a nagymamám és a dédim pedig igen ügyesen horgolt és kötött, ám én anyukám zseniális tehetségét örököltem, ami azt jelenti, hogy hetekig képes vagyok ujjongani, ha fel tudok varrni végre egy gombot….
- Szeretek gyorsan tanulni, ezért ami nem megy 3 percen belül, ahhoz nincs igazán türelmem
- Végül, de nem utolsó sorban…a nagymamám hetekig próbált megtanítani a fonalak bűvölésére, de még a végén sem tudtam, hogy éppen kötök vagy horgolok. Ja, és öklömnyi üresjáratok voltak a mintában.
Ezért van az, hogy amikor a horgolásra gondolok, akkor hamarabb jut eszembe a Hootish és Klaudia, mint bármi vagy bárki más.
A horgolás szakértője
Annak idején néhány csodaszép “bögrebugyit” kaptam Klaudiától, innen ered az ismeretségünk. Ezek a szép színes ajándékok nem csak a bögréimet, de a szívemet is melengették a hideg téli estéken, most pedig hamarosan hozzájutok néhány horgolt arctisztító “koronghoz” is, a zero waste jegyében.
Ha szeretnétek óvni a környezetet, akkor javaslom, hogy ti is szerezzetek be néhány korongot, főleg akkor, ha egyébként is sok vattakorongot használtok.
Na de térjünk vissza még egy kicsit a horgolás művészetéhez. Kis meló azok számára, akik hamar belejönnek és hatalmas munka azoknak, akik olyan fantasztikus hurkagyurka ujjúak, mint én. Meg persze azoknak, akik hamarabb tanulnak meg hárfázni, mint hogy meg tudjanak különböztetni egy horgolótűt egy kötőtűtől.
Így tehát, akik folyamatosan azon kárognak, hogy milyen drága egy-egy ilyen kézműves termék, valószínűleg nem próbáltak még sosem horgolótűvel bűvészkedni egy zötyögő buszon.
Becsüljétek meg ezeket a kincseket, és keressétek bátran Klaudiát, ha egy csajos HooTish ajándékra szeretnétek szert tenni, vagy szívesen kipróbálnátok a horgolt zero waste korongokat. Szuper a csaj!
Én is csak nézem ezeket a csodákat. Én sem lennék rá képes. Valószínűleg másban lennék jó. Csak még nem tudom, miben. 🙂