Komolyan mondom, teljesen elájultam a JYSK csodás kosaraitól. Legszívesebben vennék egy hatalmas házat, amit telepakolhatok velük, mert a mostani lakás már a padlótól a plafonig tiszta kosár. Persze nálam egy kosárbegyűjtő akció sem megy olyan simán, mint bárki másnál. Hiába, zizzent eset vagyok.
A sztori csupán csak annyi, hogy egy szép napon elindultam a pécsi vásárba kosarakra vadászni, és egy koszos, bolhás fehér bichon kiskutyával mentem haza. Pedig a cél tényleg csak annyi volt, hogy beszerezzek néhány csodás régi darabot, szemtelenül olcsón, hosszas alkudozás után. Cserébe viszont lett egy kis rosszcsont szőrgombócom, akinek a cuccait – milyen meglepő – fonott kosárkákban tárolom. Szerencse, hogy a JYSK-ben csak kosarak vannak, mert ellenkező esetben – ha úgy adódna – ki tudja, mennyi kutyakölyökkel térnék haza?
JYSK – kosarak bel- és kültéri használatra
Most, hogy lakberendezési lázban égek, és gyakorlatilag egy kisebb vagyont el tudnék költeni kosarakra, tárolókra és virágokra, nem okoz nagyobb nehézséget megemelni a hátsómat, és elsurranni a közeli “jüszkbe”. Szeretem az áruház hangulatát, és azt, hogy soha nincs tömegnyomor és heringkonzerv hangulat (de természetesen vannak olyan termékek, amelyeket jobban vagy éppen kevésbé szeretek náluk).
A kosarakban soha nem csalódtam, most pedig eddig soha nem látott mennyiségben szundikálnak a boltok polcain, mindenféle méretben, színben, és formában. Kitehetitek őket a teraszra, tarthattok bennük virágokat, de a szennyes ruháknak és a fürdőszobai kütyüknek is találtok most pazar kosarakat.
Azért ha rám hallgattok, hazafelé átgondoljátok ezt a kutya-kérdést is, mert én határozottan jól jártam a döntéssel, még ha állandó is a harc nálunk Hami és D. között.
Nem olvastátok még a harcukról szóló bejegyzést? ITT megtehetitek!
És most következzenek a kosarak, kutya nélkül, teljes pompájukban. Nektek vajon lesz kedvencetek?
A Jysk-körút után úgy értem haza az áruházból, mint egy csiga, aki a hátán hordja a házát. Minden végtagomról kosarak lógtak, a lakás pedig olyan, mintha egy másik bolygón élnénk.
Egy gyenge, szánalmas kis tollpihe vagyok, ha nemet kell mondanom egy szép kosárra. Hát még a kutyákra!
Ezért is bámul most a fehér kis rettenet, akit a legkevésbé sem érdekelnek a kosarak, mert sokkal izgalmasabb neki, ha a véremet szívhatja. Lehet, hogy kéne egy 0-24-es Jysk, ahova az agybajos és vásárlásmániás gazdik bármikor elzarándokolhatnának. Én mondjuk most el is indulnék….
Útközben pedig lehet, hogy beszereznék egy labradort, egy tacsit, és egy vizslát is a gyűjteménybe.
Ennyi kosár között D. nem fél, hogy kikosarazod? 😀