Amennyire régen utáltam, ha fotóztak, mostanában annyira szeretem megörökíteni az életem – nem csak fontos – pillanatait. A rólam készült képekkel sem vagyok túlságosan szigorú, általában felveszem a gödröcskés mosolyt, és már készülhet is a kép, minden izgalom nélkül. Most azonban hetek óta hatalmas lázban égtem, hiszen olyan fotózásra készültem, aminek a helyszíne a Duna-part volt. Ez pedig különleges élmény számomra.
A víz közelében mindig is jól éreztem magam, legyen az egy tó (Velencei-tó, Balaton, Szelidi-tó), vagy éppen a Duna, amiért már masnis-fürdőbugyis koromban is rajongtam. Anita (ő volt a fotósom) ötlete volt, hogy a szabadtéri fotózáshoz olyan helyszínt válasszunk, ami közel áll hozzám, és mivel ő a Dunakanyarban él, én pedig ott nőttem fel, adott volt a helyszín.
Végül Gödön kötöttünk ki, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy szó szerint a nyakamig vizes lettem, mire végzetünk a fotózással. Ha jó fotóst keresel, ne kattints tovább, máris mutatom, mire képes ez a szupercsaj.
Jó, jó, fotózás…na de mi lesz velem 35 fokban?
A fotózáshoz Anita a 19 órás időpontot javasolta a kedvező fények miatt, én pedig természetesen igazodtam ehhez, bár el sem tudtam képzelni, hogyan érek ki Gödre a legnagyobb melegben úgy, hogy a sminkem ne a bokámon csordogáljon addigra. A kocsiban olyan hisztis voltam, hogy az már az elviselhetetlenség határát súrolta, amikor pedig Anita megérkezett, még fésülködni is elfelejtettem gyorsan utoljára, olyan lelkes voltam.
Tudnod kell, hogy Anita személyisége már az első pillanatban feloldott bennem minden gátlást azzal kapcsolatban, hogy mi a frász fog velem történni a következő egy órában.
Persze a fotózás közben végig nagyon izgultam, hiszen ritkán állok profi fotós kamerája elé, de ennek a csajnak olyan kisugárzása van, hogy már azon kezdtem gondolkodni, hogy megkérem, engedje meg, hogy beköltözzek hozzá otthon a kisszobába.
Hogyan zajlott a szabadtéri fotózás?
Felmásztam egy fára (oké, a fa feküdt a víz felett, nem állt), leültem a sóderbe, az iszapba, és a Dunában rohangáltam a kis királylányos szoknyámban, ezer szúnyog között. Mondjuk rólam tudni kell, hogy közel 20 évig vadkempingeztem a szüleimmel, tehát nem vagyok az a kényes típus. Iiiigen, mostam már fogat a Dunában, és a sátorozás is olyan természetes számomra, mint éjszaka elemlámpával pisilni menni. Na de térjünk vissza a fotózáshoz.
Anita nagyon figyelmes volt, ezerszer rákérdezett arra, hogy nem zavar-e egy-egy póz, türelmes volt, de határozott. Erre mindenképpen szükség volt, mert fogalmam sem volt, mihez kezdjek magammal a kamera előtt.
Mondhatnám, hogy úgy röpült el az 1 óra, hogy szinte észre sem vettem….ám ez nem igaz. Annyira jól éreztem magam, hogy legszívesebben folytattam volna órákon át, és a végén még csobbantam volna egyet a Dunában is. Mármint érted, rendesen, fürdőruhában…a ruhám úgyis teljesen vizes volt.
Mindig is azokat a képeket szerettem magamról igazán, amelyek egy-egy vidám pillanatot örökítettek meg, erőltetett csücsörítős ribipózok nélkül. Mivel Anita honlapját annak idején én szövegeztem, láttam már a szuper képeit, de nyilván mindenki akkor hiszi el, hogy róla is készülhetnek ilyen fotók, amikor a postaládájában landolnak. És az enyémben bizony pont ilyenek landoltak, neki köszönhetően.
#nemPRcikk
Ha összegeznem kellene, mit várj egy fotózástól, ha Anita fotóz téged, akkor ezeket mindenképpen tudnod kell:
- Ha szabadszájú vagy, kicsúszik néha majd rajta egy-egy fütyfürütty, mert az első percben sokkol, milyen jó a humora
- Meghallgatod azokat a hasonlatokat, amelyekkel fel akarja turbózni a mosolyod, aztán már csak a rózsaszín tárkonyon jár minden gondolatod
- Elfelejtheted a kötelező pózokat
- Fel kell készülnöd egy kis őrültségre
- Mosolyogni fogsz a pöttöm kis fotós fergeteges lendületén
- Belevágsz minden újba, mert egyszerűen nem szeretnéd kihagyni az élményt
- Nem mondasz neki nemet. Még akkor sem, ha ki kell csavarnod a tested egy-egy jó beállításért
- Nem akarsz majd kínosan mosolygós képeket
- Ha kéri, percekig hagyod, hogy azok a szemét szúnyogok szívják a véred, mert tudni akarod, milyen kép lesz abból, ahogyan a susnyásban álldogálsz a naplementében
- És garantáltan nem hagyod ki a szelfit vele a fotózás végén, mert az bizonyítja majd otthon, hogy IGEN, ebben az őrült kalandban tényleg részt vettél.
Ritkán találkozom olyan emberrel, akinek a közvetlen közelségét tényleg élvezem még akkor is, ha hozzáér a hajamhoz, átölel, stb. Kényes vagyok az intim szférámra, amin Anita 1 perc alatt átlépett, mégsem zavart.
Szólt, hogy béna a szalmakalapom, felcsapta a fejére a rózsaszín napszemüvegem, és meggyőzött arról, hogy csakis nála készíttessek a jövőben szabadtéri fotókat. Hihetetlenül élveztem. Szerintem te se hagyd ki!
