Mennyire fáj a tetoválás? Mennyire fáj a tetoválás? És még nagyjából 500x hangzott el ugyanez a kérdés az elmúlt hetekben. Rákerestem a neten is, megkérdeztem egy-egy tetovált ismerősöm, de az az igazság, hogy nem kaptam egységes választ. Így aztán elmentem tetováltatni, és összeszorított farpofákkal, reszketve léptem át az Elvis Tattoo küszöbén. No de ne szaladjunk ennyire előre.
Miért van szükség tetoválásra?
A válasz egyszerű: nyilvánvalóan nincs rá szükség, de vannak olyan élethelyzetek, olyan élmények, amelyek arra motiválnak, hogy varrassuk magunkra a számunkra fontos mintát/mintákat. Nem kezdek bele abba, hogy miért kell ezerszer átgondolni, hogy elmegyünk-e tetováltatni, ezt mindenki maga kell, hogy eldöntse. Nekem is 16 évig lógott a levegőben a gondolat, míg végül a tettek fájdalmas mezejére léptem.
A lényeg az, hogy – és ez valóban fontos – profi tetoválót válasszunk, aki ért a munkájához, figyel arra, hogy steril körülmények között dolgozzon, és az sem árt, ha jó hangulatban telik el a nála töltött idő. A pénz sokadik szempont. Gyűjtögethetsz rá akár évekig is, a minőségen ne akarj spórolni, mert végül egy leszel azok közül, akiknek az elcseszetttetkósfotója a neten kering évtizedekig.
Mennyire fáj a tetoválás? Megkaptam a választ.
A tetováláshoz vezető útról, és a praktikus tanácsokról majd írok még lent, a fő kérdés az volt számomra, amikor a minta vázlata felkerült az alkaromra, és tudtam, hogy már nem akarok hazamenekülni: mennyire fog ez nekem fájni?
A tetováló lány, Lívia igyekezett megnyugtatni, de abban egyet kellett értenünk, hogy úgyis csak akkor nyugszom meg, ha megtapasztalom az első percben.
Viszonyításként mondok néhány példát, hogy ÉN mennyire bírom jól a fájdalmat:
- Amikor életemben először eltört a jobb kezem, még egy teljes napig mászkáltam elkékült, törött könyökkel, majd ezután mentünk el röntgeneztetni (mert nekem úgysem tört el a kezem…)
- Amikor másodjára tört el a kezem (természetesen megint a jobb kezem), egy hétvégét bekkeltem ki vizsgálat nélkül, dinnyét cipeltem a törött csuklómmal, mert jóvanazúgy, biztos nem tört el…
- Az a típus vagyok, akinek olyan erősek a menstruációs görcsei, hogy gondolatban sorozatgyilkossá alakul, és kommandós cuccban hatalmas pókokat gyilkol egy szamurájkarddal, hogy kibírja a fájdalmat.
- Allergiás vagyok a darázscsípésre. Na most, a csípést nagyszerűen ki lehet bírni, de a szteroidinjekció, az rohadtul fáj, és még napok múlva is emlékeztet a remek alkalomra, amikor a fenekemet kellett mutatni a helyes fiatal dokinak nyaralás alatt, hogy beleszúrja a tűt.
- Napokon keresztül küzdöttem vesegörccsel, míg végül rájöttek, hogy ez a valódi problémám (nem vakbél). A vesegörcs pedig kicseszettül fáj, kívánom, hogy ne kelljen megtapasztalnod. Én sírtam közben, minden mozdulatomnál olyan volt, mintha kalapáccsal ütnék a derekamat.
Az igazság tehát az, hogy bár sok esetben nyafogósnak tűnhetek, elég strapabíró falusi csaj vagyok. Attól azonban, hogy mennyire fáj a tetoválás, még mindig rohadtul tartottam. Nem kellett volna.
Rákerestem minden netes fórumon, és weboldalon a kérdésre, és a legtöbb helyen azt írják, hogy olyan érzés, mintha folyamatosan darazsak csípnék a bőrödet. A tetoválás fáj, éget, és olyan forrónak érzed a bőröd, mintha izzó vassal égetnék. Ám mindez másodpercekig tart csak, amíg a tű a bőrödhöz ér. Én egyetlen szó nélkül bírtam végig, pedig Lívia felajánlotta, hogy abbahagyja, és picit pihenhetek, ha nem bírom. Végül nem volt kérdés, hogy bírom-e, beszélgettünk, nevettünk közben, és elröpült az idő. Fájt? Igen. Kibírhatatlanul? Dehogy!
Mit kell csinálni a tetoválással? Napok múlva is fáj a tetoválás?
Erre a kérdésre ezer és egy oldalon találtok választ, én is azokat követtem, és nem ért meglepetés. Nem is szeretnék okoskodni a témában, nem vagyok szakértő.
Amint elkészült a minta, azonnal elmúlt a fájdalom is, itt nem kellett még hetekig a kényelmetlen tünetektől szenvedni. Hidd el nekem, egy öthetes gipszes időszak, plusz a rehabilitáció sokkal, de sokkal nagyobb szívás.
Annyi biztos, hogy nekem a beígért 7-9 nap alatt teljesen rendbejött a bőröm a “kezelési tanácsokat” követve. Kicsit necces volt az időfaktor, mert a nyaraláson már szerettem volna pancsolni a medencében (nyilván a tetoválást még nem áztattam órákig).
Hol tetováltattam? – #nemszponzorálttartalom
Az Elvis Tattoo lett a választottam a KÖKIben, és teljesen elégedett voltam a szolgáltatással. Hogyan zajlott az egyeztetés velük?
- Kértem tőlük árajánlatot Messengeren, csatolt képpel, infókkal. A válasz kb 2-3 órán belül meg is érkezett.
- Bementem hozzájuk személyesen időpontot egyeztetni, és elláttak néhány jó tanáccsal.
- Otthon a tanácsoknak megfelelően kiválasztottam a szöveghez a betűtípust, ami igazán tetszik.
- Megkértem a világ legtündéribb grafikusát/webdizájnerét, hogy tervezze meg nekem teljes méretben a mintát, hogy lássam, mi kerül a karomra. Innen is köszönöm Sebők Eszternek, és az Especial Design-nak a segítséget, nagyon hálás voltam az élményért.
- Az időpontnál volt egy kis csúszás, de csak azért, mert a naptárukban rossz helyre került az 1 órás időpontom. Sebaj, megoldották, ez nem vette el a kedvem az egésztől.
- Lívia kinyomtatta az Eszter által elkészített mintát, majd átrajzolta, és elhelyezte az alkaromon.
- Miután az előkészületek megtörténtek, elkészült a tetoválás (kb 1 óra alatt), közben meghallgattam néhány vicces csapatépítős sztorit, hogy kinek mitől van hasmenése, hányt-e a csapatépítőn, és mit ennének éppen szívesen. Ha azt gondolod, hogy ezekre az infókra nem voltam kíváncsi, nagyon tévedsz. Ennél hangulatosabb, viccesebb és szórakoztatóbb nem is lehetett volna a velük töltött idő. Az elmúlt években nem voltam túl emberbarát, de itt határozottan lubickoltam az élményben.
- Miután megkaptam a szükséges tanácsokat a tetoválás kezelésére vonatkozóan, Lívia felhívta a figyelmem arra, hogy 2-3 hét múlva menjek vissza, hogy megnézze, szükség van-e esetleg egy kis korrekcióra (hiszen mindenkinek más a bőre, lehet, hogy át kell majd mennie egy-egy vonalon még egyszer).
Éééééés ennyi – #tetováltvagyok
Anyukám hisztijétől tartva, neki nem meséltem a tetoválásra vonatkozó tervemről. És milyen jól tettem! Az én pöttöm anyukám haragjától (felnőtt létemre) jobban tartottam, mint egy hatalmas gigapóktól, vagy magától a zombiapokalipszistől. Vagy a fájdalomtól, amivel a tetoválás jár.
Ő csak annyit kérdezett szép csendesen a nyaralás sokadik napján: Eszterke, ugye azért piercinget nem rakatsz magadnak majd mindenhova? Miután megnyugtattam, boldogan konstatálta, hogy a lánya nem lesz szétdekorálva fémekkel. És helyreállt a világ rendje.
Fotók: pexels.com, Kristóf Eszter
