Egy vállalkozást elindítani bizony nagy munka, főleg annak, aki egész addigi életében beosztottként dolgozott. Én alapvetően nem is vagyok egy tipikus vállalkozó alkat, legalábbis soha nem gondoltam ezt magamról, ám nagyon szeretem a szabadságot, és a kreativitást, így e kettőt összekötve a sok éves szorgalmas munkámmal, szövegíróként végül vállalkozni kezdtem.
Folyamatosan építgetem, törekszem a minőségi munkára, ami nem minden esetben olcsó, de garantáltan beleadok mindent.
Mi a helyes irány?
Nehéz megtalálni a helyes irányt, főleg akkor, ha nem igazán van, aki meg tudja adni nekünk a siker receptjét. Ma Magyarországon nagyon kell teperni ahhoz, hogy vállalkozó nőként megálljam a helyem, és ezt nagymértékben nehezíti, hogy sokan nem is nézik ki belőlem azt, hogy egymagam rendezem az életem munkafronton. Tény, hogy alapjában véve ugribugri típus vagyok, de ez nem akadályoz meg abban, hogy a feladataimat komolyan vegyem.
Van állandó, és folyamatos munkám (vállalkozóként, nem alkalmazásban), emellett azonban rengeteg olyan megbízásom is, ami mind-mind új terület a korábbiak mellett. Aki szereti a kihívásokat, annak ez nagyon motiváló és ösztönző élmény, hiszen folyamatosan törekedni a legjobbra.
A jó kommunikációra, a jó stílusra, a jó árazásra, a jó kapcsolattartásra, a jól végzett papírmunkára, a tiszta vállalkozásra, az adózásra, az új ügyfelek megismerésére, az önvizsgálatra, a nyelvtanulásra, és bizony a sportolásra is, hogy bírja az ember szuflával.
Apró lépésekkel előre
Törekszem arra, hogy minél több területen igazán ütős és jó legyek, addig pedig folyamatosan keresem-kutatom azokat a vállalkozó nőket, akiknek a munkáját szívesen támogatom vásárlással, vagy ötleteléssel.
Miért?
Mert tudom, milyen érzés apránként haladni nagy tőke, gazdag apuci, családi cég és lottóötös nélkül. Küzdelem és kihívás, amibe sokan belebuknak. Azok a nők pedig, akik hozzám hasonlóan nem akarják feladni, még éjszaka is dolgoznak azért, hogy behozzák a lemaradást, vagy azért, hogy továbbképezzék magukat. Ez nem teher, ez öröm. Szeretnénk sikeresebbek, még kitartóbbak és profibbak lenni.
Amióta sportolok, azóta talán hatékonyabb is vagyok, nem csak az állóképességem jobb. Sok területen igyekszem megvetni a lábam, az önéletrajzom pedig olyan színes, mint egy 6 éves kislány csillámpóni rajza. Meggyőződésem, hogy nekünk, magyar vállalkozóknak támogatnunk kell a hozzánk hasonló vállalkozó nőket (és férfiakat is), akik igyekeznek olyan hittel építeni a vállalkozásukat, ahogyan én teszem. Ezért vásárolok szívesen hazai tervezőktől ékszert, táskát, ruhát, bármit, amit csak lehet.
Én hazai tervezők munkáit választom. És te?
Példának okáért itt van Schettrer Helga, a CreaMomBag tervezője. Helga egyedi bőr táskákat és karkötőket készít, odaadó, aprólékos, igényes munkával, ami nyilván nem egyszerű, hiszen nagy a konkurencia. A plázák polcain pedig több ezer táska közül választhatunk, amelyek gyakran silány anyagokból készülnek, pár ezer forintért. És teljesen ugyanolyan mind.
Az egyedi terméket és a minőséget meg kell fizetni, a munkadíj mellett az anyagköltség is jelentős, ugyanakkor hosszú évekig hordható egy-egy darab, és nem havonta szakad el, ahogyan sok más társa.
Hiába na, a fast fashion termékek mellett sokan szavaznak a hazai termékekre is. Szerencsére. Én mindenesetre pártolom a hazai tervezők munkáját, és amíg tehetem, minden csatornán azt hirdetem, hogy érdemes itthon elkölteni a pénzünket más vállalkozásokat támogatva, amelyek erősítik a haza vállalkozói szférát, és amelyek minőséggel töltik meg a itthon a polcainkat, legyen szó egy apró karkötőről, egy táskáról, vagy bármely más termékről.
Amondó vagyok, hogy a magyar paradicsom és a magyar dinnye mellett törekedjetek a magyar kézműves termékeket is előtérbe helyezni, meglátjátok, nem fogtok csalódni. Kemény, fárasztó munkával előállított kincsekre bukkanhattok, és magyar családok megélhetését támogathatjátok közben. Szerintem ez szuper dolog. Válasszátok a hazait!
Szerintem is jó dolog a hazait választani és gratulálok a vállalkozásodhoz, de már az egyik múltkori bejegyzésedről sem tudtam eldönteni, hogy igazi személyes lelkesedés-e vagy fizetett reklám, és most sem tudom, hogy ennek a cikknek a végén azt a bizonyos márkát miért kellett kiemelni. Arra vigyázz, hogy ebben a blogban soha ne legyen egyetlen mondat sem, amiért mások fizetnek, hogy reklámozd őket! De örülök, hogy a hazai termékeket támogatod.
Kedves Andris!
Ez az oldal 100%-ban az enyém, én szerkesztem, én fizetem a domaint, én gondozom, és az én gondolataimat tartalmazza. Szövegíróként más weboldalakra is írok cikkeket, szövegeket, ezen az oldalon azonban csak olyat olvashatsz, ami személyes meggyőződésem.
Az említett cikkekért nem kaptam pénzt, nem fizetett hirdetések, de a napi kincsek olykor termékekben, máskor élményekben, illetve szolgáltatásokban, utazásokban, stb. mutatkoznak meg. Ha ezeket én követendő példának, ún. “jó gyakorlatnak” tartom, akkor szívesen írok róluk, mert szeretem, ha a hozzám közel álló dolgok mások szeme elé kerülnek. Akkor is, ha márkát említek. Ez esetben 100%-ban hazai termék került a releváns tartalom mellé, míg a fesztiválos táskáknál azokat a hátizsákokat mutattam meg, amelyeket én nagyon szívesen hordanék. Egytől egyig hazai tervezők munkái, akiket szerintem érdemes támogatni.
Ha egy király fagyit eszem a Laki Cukiban, akkor a cukrászda nevét is ki fogom írni, mert érdemes oda ellátogatni, míg az edzőterem, ahova járok, annyira jó szolgáltatásokat kínál, hogy remélem, az ösztönzésemre más is reagál majd, és akár itt kezd el sportolni. Futni, úszni egy helyen. Annyi a silány márka, hogy nevesíteni a jót szerintem nem hiba, hanem kötelesség azoknak, akiknek az írását több ezren olvassák. Egyfajta küldetés. Nem fizetett reklám.
Legyen szép napod! 🙂
Már kezdtem megijedni, hogy reklámokat látok az oldaladon, de így minden rendben van. 🙂
Tisztelem benned, hogy őszintén megfogalmazod a meglátásaidat, és az érveket követve alakítod a véleményed! Ez nagyon hasznos és jó tulajdonság abban a világban, ahol sokszor az első gondolat után az emberek eldobják az agyukat a legközelebbi konténerbe! 🙂