Évek óta rengeteget utazom a BKK járatain, és ha van olyan hely, ahol a legkevésbé sem érzem magam komfortosan, akkor ezek a közlekedési eszközök biztosan elfoglalják a toplistán az első 50 helyet. Vagy még többet.

A napokban sokat cikkeztek arról a hírportálok, hogy milyen betegségeket kaphatunk ajándékba a villamoson utazó társainktól.

És ha nem is igaz minden, én amint felszállok a villamosra, azonnal úgy hiszem, hogy hatalmas gennyes fekélyes borítják a testemet. Rögtön viszketni kezd a bőröm, és akkor még nem beszéltem az embertársaimból kipárolgó szagokról, amelyektől legszívesebben most is azonnal elhánynám magam.

Emlékszem, kislány koromban mindig kinevettem azokat a néniket, akik fehér cérnakesztyűben kapaszkodtak a busz korlátjába.

Most pedig legszívesebben magamra kapnék egy háromszorosan kitömött síanorákot, a hozzá illő síkesztyűvel, hogy ne kelljen hozzáérnem az ebolatanya ülésekhez és kapaszkodókhoz. Ehhez jönne még egy hatalmas bukósisak, hogy a fejem is védve legyen a NEMAKAROMTUDNIMIKTŐL.

De bármikor bármerre járok, vannak olyan állandó elemek, amelyek annyira szórakoztatnak útközben, hogy még 1-2 percre a viszketést kiváltó tényezőkről is el tudják vonni a figyelmem. Máris mutatom, mire gondolok. Egytől-egyig napi kincsek.

Baljós BKK kalandozások

Tehát az állandó BKK elemek. Nem tudom, hogy ezt én figyeltem-e meg csak magam körül, de velük szinte minden utazásom alkalmával találkozom:

• Egy idős néni, aki rommá tapossa a lábam leszállás előtt, majd hatszor gyomorszájon vág a botjával, miközben kivasalja a cipőmet a húzós kocsijával.
• Egy idős néni, aki olyan bájos, hogy ahányszor csak ránézek, arról álmodozom, hogy én is hozzá hasonlóan fogok megöregedni.
• Egy bomba csaj, akinél tényleg minden nagyon a helyén van, és még szimpatikus is.
• Egy bomba csaj, aki olyan flegma, és úgy bűzlik a parfümtől, hogy szívem szerint megkérdezném tőle, tudja-e, hogy a Brad Pitt nem száll fel a Nyugatinál.
• Egy csapat olasz turista, akik úgy ordítanak a fülemtől 1 centire, hogy a nagy slungtól a baglyos fülbevalóm a villamos túlsó végéig repül.
• Egy anyuka, aki mindenkivel összebalhézik a tömött 9-es buszon, mert a 12 éves Pistikének és a 13 éves Anitácskának senki nem óhajtja átadni a helyet.
• Egy várandós anyuka, aki olyan tündérien néz ki a kismama ruhában, hogy festeni sem lehetne szebbet.
• Egy idős bácsi, aki éppen a piacra igyekszik.
• Egy idős bácsi, aki James Bondnak képzeli magát, és úgy hiszi, hogy ha elég erősen koncentrál, akkor belenézhet a dekoltázsomba még akkor is, ha nagykabát van rajtam extra vastag sállal.
• Egy átlagos külsejű férfi, akiből olyan alkoholszag árad, hogy az emésztőgödör is illatosabb nála.
• Egy átlagos külsejű nő, akiből olyan alkoholszag árad, hogy az emésztőgödör is illatosabb nála.
• Egy idegbeteg, aki hangosan káromkodik és beszél magában, és akitől az egész busz halálosan retteg.
• Egynéhány utastárs, akinek a családtagja igazán ajándékozhatna karácsonyra pár doboz fogkrémet.
• Egy férfi, aki akkor is szandált visel, ha -20 fok van. Kikandikálnak a lábujjai, a körmeiről pedig nem szeretnék soha beszélni, mert menten elájulok.
• És pár kétes elem, aki miatt úgy szorítom magamhoz a táskámat, hogy belekékül a kezem.
• Ui.: És ugye tudjátok, hogy ott vannak a 4/6 villamos, a hármas metró és az 1-es villamos tündéri sziporkái is…

Ha éppen nincs nálam könyv (ami igen ritka), általában azzal szórakoztatom magam, hogy megkeresem ezeket a típusokat azon a járaton, amin ülök.

És ami a legmeglepőbb az az, hogy a piaszag, a testszag, és minden más testnedv és kipárolgás néha olyan emberekhez köthető, akikről soha egyetlen pillanatra sem feltételezném. Innentől kezdve pedig bele sem merek gondolni abba, hogy TÉNYLEGESEN milyen csodák lepik el a kapaszkodókat, és az üléseket.

Amikor meghallom, hogy valaki öklendezik, vagy köp egyet a villamoson, legszívesebben az űrbe teleportálnék, vagy fejbe kólintanám egy kisebb tankkal.

A BKK mesés birodalmát valójában csak azok ismerik, akik nap mint nap olyan szerencsések, hogy utazhatnak a járatokon. Abban pedig biztos vagyok, hogy a sztorikból vastagabb könyvet lehetne írni, mint a Harry Potter negyedik része.

Én az imént értem haza, de előtte a mellettünk lévő réten lefürödtem egy flakon hypoban, a ruháimat felgyújtottam, és Domestos-os testápolóval bekenve, egy kiadós CIF-es fogmosás után közelítettem meg a lakást. De vigyázok rá, hogy túlzásokba azért ne essek.