Az a fajta tipikus buta liba vagyok, aki a 30. születésnapja előtt botrányosan nagy hisztit csapott, és bogár módjára a hátán vergődött kínjában. Most, hogy rohamosan taposom az éveket, értetlenül állok azok felett a kérdések felett, melyekkel naponta találkozom. Ti is sorstársak vagytok? Üdv a klubban!
Van kb. 50 ember, aki úgy érzi, hogy rendszeresen meg kell kérdeznie tőlem olyan dolgokat, amikhez az égvilágon semmi köze nincs. Ez amúgy az első pár alkalommal még vicces, vagy kedves, de sokadjára már nem igazán. De azért csak jönnek és jönnek újra a kérdések, én pedig mosolyogva válaszolok, miközben magamban elküldöm őket Alaszkába.
Te is találkoztál már ezekkel a kérdésekkel?
- Mikor lesz az eljegyzésünk?
- Mikor lesz esküvőnk?
- Mikorra tervezünk gyereket?
- Mikor szeretnénk a még nem létező gyerekünknek testvért?
- Meddig akarom halasztgatni a gyerekvállalást?
- Nem félek-e, hogy kifutok az időből?
- Nem félek-e attól, hogy beteg babám születik majd?
- Miért lakunk albérletben?
- Miért nem veszünk házat?
- Miért nem veszünk lakást?
- Miért nem szülök egy rakat gyereket, hogy igénybe vehessünk mindenféle támogatást, hogy így lakáshoz jussunk?
- Miért nem mentem férjez korábban?
- Miért nem használom a diplomámat?
- Miért nem használok kontaktlencsét?
- Miért vágatok a hajamból?
- Miért sminkelem magam?
- Miért nem sminkelem magam?
- Miért nem maradok otthon, hogy főzzek, mossak és vasaljak? => mert ugye asszonynak a konyhában a helye…
- Miért nem mentem ki külföldre dolgozni suli után?
- Miért nem megyek külföldre dolgozni most?
- Miért kutyám van, miért nem macskám?
- Miért bánok úgy a kutyámmal, mintha teljes értékű családtag lenne?
- Miért rádiózom?
- Miért nem tévézek?
- Miért vagyok vállalkozó?
- Miből él egy vállalkozó?
- Leszbikus vagyok?
- Karrierista vagyok?
- Önző vagyok? ÖNZŐ VAGYOK!?
Mindenki tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit kellene, mit kellett volna és mit nem kellene csinálnom az életemmel, és olyan okos tanácsokat kapok, hogy nem is értem, miért nem tartom magam hozzájuk.
Imádom, hogy ezekkel a kérdésekkel majdnem minden nap találkozhatok, még akkor is, ha ki sem dugom az orrom otthonról. Ott van arra fészbúk.
Én valamiért soha nem kérdezem meg mástól, hogy miért úgy szervezi az életét, ahogy. Jó lenne, ha más sem érezne örök késztetést arra, hogy minket, gyermektelen, nem házas, albérletben élő harmincasokat faggasson.
Még jó, hogy a humort és az öniróniát senki nem veheti el tőlem.
