Pánik az Árkádban – egy tanulságos nap margójára

Hangzatos főcímek, idegbeteg emberek, kamusztorik. Mindegyikből akad bőven, sőt, Dunát lehet rekeszteni velük. Az emberek néha olyanok, mint a zombik, és nekem ebből elég sokszor lesz elegem (percenként kb 70x), ha plázázok. Hogy stílusos legyek – hiszen jön a Mikulás nemsokára  – tele velük a puttonyom. 

A minap az Árkádban vásárolgattunk D.-vel, amikor megszólalt a tűzjelző. Mivel éppen külön nézelődtünk, az első, amit tettem, az az volt, hogy felhívtam telefonon, merre jár. Persze a telefonja már egy ideje elég rosszul működik, így nem tudta felvenni, tehát én körbenéztem, és elindultam a kijárat felé. Nem ijedtem meg a helyzettől, de tény, hogy a tűzjelző hangja igen hangos volt, és mivel mostanában állandóan zombis sorozatokat és filmeket nézek, elképzeltem magamban 1-2 frusztráló jelenetet. (Az emberek jajveszékelve futnak mindenfele, miközben egy hatalmas zombi horda sorra zabálja fel őket.)

Az emberek egyébként különbözőképpen reagáltak a tűzjelző hangjára. Voltak, akik megrohamozták a Spar polcait, és fel akartak vásárolni egy évre való élelmet, míg mások a pénztárhoz rohantak, és azon vitatkoztak, hogy kifizethetik-e a kosarukban lévő termékeket. Én a felső emeleten álltam és a tömeget bámultam. Vasárnap volt, a pláza dugig volt emberekkel. Az oldalsó bejáratokon úgy nyomultak kifele, mintha már minden lángolna körülöttük, néhányan egymást taposták, és lökdösték. Amikor megszólalt a tűzjelző, azonnal leengedték a folyosónál lévő függönyöket, gondolom azért, hogy ne egy helyre tömörüljön mindenki. Ezzel azonban csak még rosszabb lett a helyzet, mert sokan kényszert éreztek arra, hogy SZINTE hason csúszva még átlendüljenek a függöny alatt, mint ahogyan Bruce Willis és Stallone a tűzzáró ajtóknál szokta

Az üzletekből kiküldték az embereket, én pedig a mozgólépcső felé indultam csendben. Itt nem volt tömeg, mégis voltak olyanok, akik kb elém repültek, csak hogy előbb ráállhassanak, mint én. Egy idősebb férfi félrelökött, mert úgy gondolta, hogy neki valamiért fontosabb leérnie a földszintre, mint nekem, egy hatvan körüli nő pedig elkezdett sírni mögöttem a lépcsőn, hogy nem akar itt meghalni, és hogy már megint a migránsok….Fogalmam sincs, hogy most hogyan jöttek ide a migránsok, de mindegy. A tűzjelző hamar elcsendesedett, az emberek pedig még vagy 20 percet paráztak kint a 0 fokban, de nyilván nem fáztak, mert dolgozott bennük az adrenalin (elvégre a zombihorda miatt hatalmas veszélyben voltak). 

Ott álltam a karácsonyi díszek között, és azon gondolkodtam, hogy az emberiség megérett a pusztulásra. Ha egy idős férfi lazán fellök a mozgólépcsőn, hogy “az életét mentse”, amíg én nyugodtan bent éghetek a poklok poklán, az számomra azt jelenti, hogy valami nagyon nincs a helyén. A Holtak hajnala lófütty film volt ehhez a plázás élményhez képest. Már komolyan reménykedtem abban, hogy megelevenedik a The walking dead, és kedvemre csapkodhatok egy fénykarddal. 

A napi kincsem egyébként aznap az volt, hogy gazdagabb lettem egy 80 db-os ledes égősorral, ami gyönyörűen mutat majd a karácsonyfánkon. Másra nem is volt szükségem. ??

2 comments
  1. Nekem pozitív hetem volt, szinte minden napra jutott valami élmény! 🙂 https://elmenykepek.wordpress.com/2017/11/19/izgalmas-het-jol-sikerult-hetvege/ A tűzjelzőről meg annyit: engem is zavarna a hangja, talán meg is ijednék, de tudatosan, célirányosan lépkednék a legközelebbi vészkijárat felé. Ha nem vásároltam még, akkor úgy, ha éppen bevásárlókocsival vagyok, akkor azzal. (Amúgy mi annak a helyzetnek a jó megoldása, ha éppen bevásárlókocsival vagyok? A kocsit nem hagyhatom el, mert útban lesz, és kárba vész az áru. A vészkijáraton nem tolhatom ki, mert az lopásnak számít, a pénztárhoz nincs idő beállni. Mi a megoldás? Talán azt tenném, hogy úgy, ahogy vagyok, a bevásárlókocsival kimegyek a vészkijáraton, aztán ha elmúlik a veszély, visszatolom, kifizetem.)

  2. Tudom, hogy igazából társadalom kritika volt ennek a bejegyzésnek a lényege, de ahogy megfogalmaztad az egészet, annyira kellett röhögnöm 😀 Komolyan már-már nevetséges, hogy egyes emberek hogy meg tudnak hülyülni ilyen helyzetekben. Ha megszólal a riasztó csak szépen ki kell sétálni a legközelebbi kijáraton és kész. Nem hiszem, hogy azon a fél másodperces előnyön múlt volna pl. annak a bácsinak is az élete.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük