Veletek is gyakran előfordul, hogy nehezen keltek reggel, és bármennyire igyekeztek, semmi nem sikerül? Nem találjátok a kedvenc farmerotokat, magatokra csöpögtetitek a fogkrémet és dezodoros lesz a felsőtök? Legszívesebben visszafeküdnétek aludni, vagy meginnátok egy liter kávét, hogy életben maradjatok? Elő a rögtönzött távirányító-mikrofonokkal, és énekeljétek teli torokból a kedvenc számaitokat! Ti mire pörögtök fel?
Bár zenei téren mindenevő vagyok, azért akad néhány olyan szám, amitől azonnal felpattanok az ágyon és pizsiben “riszálom úgyis úgyis”. Ilyenkor én vagyok a parkett ördöge, de minimum Aretha Franklin és Elvis Presley közös gyermeke, aki bravúros hajlítgatásokkal énekli a legnagyobb klasszikusokat, és nulla szégyenérzettel prezentálja a legbonyolultabb koreográfiákat az elefántos mamuszában. Mutatom, hogy én mitől kattanok be és elmesélem, miért! Várom a ti tippjeiteket és történeteiteket is!
Ray Charles – Hit the road Jack: A fantasztikus zongorista és énekes a jellemzően amerikai zenei stílusok mindegyikében maradandót alkotott, nekem ez a szám a kedvencem tőle. Egyszer egy gyerekkori barátommal a Dunabogdány és Visegrád közötti úton ordítva énekeltük a kocsijában végig ezt a számot, amiről azóta is mindig ő jut eszembe! Ki ne pörögne fel tőle?
ZZ TOP – La Grange: Ez a dal az Armageddon című filmből is ismerős lehet, de számomra nem csak a film miatt különleges, hanem azért is, mert Bruce Willis is énekli a koncertjein. (Én vagyok Bruce egyik leghatalmasabb rajongója, képzeletbeli felesége és leglelkesebb két lábon járó reklámozója!) Hallottátok már a hangját? És tudtátok, hogy remekül szájharmonikázik? Ha tetszik a videó, keressetek rá a Bruce Willis Blues Band többi számára is!
Meredith Brooks – Bitch: Meredith Brooks csodálatos hangú énekes, és tehetséges dalszövegíró. Ezt a számát nagyjából 8 éven keresztül hallgattam minden egyes vonatozásom alkalmával legalább ötször, vagyis legalább 1920 alkalommal. És akkor még nem számoltam a hosszú buszozásokat, végtelen mozgólépcsőket és az állandó várakozást a pályaudvarokon. Szóval, hatalmas pacsi az énekesnőnek, amiért tartotta bennem a lelket!
Aretha Franklin – Respect: A tizenhatszoros Grammy-díjas énekesnőt nyilván senkinek nem kell bemutatnom, hiszen aligha akad olyan, aki ne hallott volna róla. Én először egészen kiskoromban hallottam tőle ezt a dalt, méghozzá a Forrest Gump című filmben, ami (akárcsak a szám) azonnal belevéste magát a szívembe. Nincs nap, hogy ne hallgatnám meg, annyira hozzánőtt a reggeleimhez, mint egy jó kis anyázás a metrón.
Takáts Tamás – Pocsolyába léptem: Az esküvők, házibulik, és bálok népszerű slágere ez a szám, és talán mindenkinek van kellemes emléke vagy jó sztorija róla. Én kiskamaszként, 14 évesen egy Duna parti koncerten hallottam ezt a számot és ott táncoltam rá a szintén ott bandázó – akkor 26 éves – nagynénémmel. Imádtam azt az időszakot, és ahányszor ezt a számot hallom, mindig ez jut eszembe róla, és mindig teli torokból énekelem a sorait.
Miközben a zenéket válogattam össze a reggelipörgősjátékmikrofonos listámhoz, azon gondolkodtam, hogy miért nem 30 számot sorolok fel azonnal, mert nagyon nehéz ilyen kevés kedvencet kiválasztanom. Ezer más zenére tudnám ugyanúgy ropni mamuszban, pizsiben, kócos hajjal és macis zokniban, mint ezekre, és éppen ez a szép ezekben a Michael Flatley reggelekben. Ahány reggel, annyi Eszter-koncert, annyi riszálás, annyi sikerélmény. Fergeteges party minden alkalommal 🙂