Az igazi kutyaúszás

Lassan hét éves lesz a kiskutyám. Ez sok idő, ha arra gondolok, mennyi minden mentünk már ketten át, mennyi költözést, utazást vészeltünk át, jóban-rosszban. Mégis olyan, mintha tegnap szorítottam volna először magamhoz a büdös, koszos, bolhás kis testét abban a műanyag szatyorban, amiben árulták. Egy dolog van, amit egészen mostanáig nem próbáltam ki vele, az úszás. Pontosabban az úsztatás.
Tudom, hogy a kutyák tudnak úszni, sokszor láttam nálunk a Dunában pancsolni őket. Valószínűleg a nagy melegben jól is esik nekik egy kis frissítő. Az én kiskutyám az öcsém szerint egy kínai váza, óvom-féltem, gyakran túlzóan. Éppen ezért nem is jutott eszembe, hogy neki feltétlenül vízbe kéne mennie. Persze láttam rajta minden nyáron, hogy földig lóg a nyelve, de nem akartam levinni a Duna partra a homokba, hogy fürdés után sarasan rohangáljon. Amikor D.-vel a Balatonon jártunk idén, D. a víz fölé emelte Hamit, és rögtön elkezdtek járni a kis lábai, kalimpáltak a vízben. A mostani nyaralásunkon, ahol medence is volt a kertben, D. számára nem volt kérdés, hogy Hami úszik-e vagy sem. Apukám húga, T. is magával hozta Bella kutyáját, aki szintén odavolt az örömtől, hogy úszhat egyet. Én persze sikoltoztam, rohangáltam, hiszen iszonyatosan féltettem a kiskutyámat, aki- mint kiderült- nagyon is ügyesen úszik kisebb távokon. Bár éreztem a kis testén, hogy veszettül dolgozik benne az adrenalin, de meg kell hagyni, a kis kínai váza nem süllyedt el.
Ezek a kutyák azért is viccesek vizesen, mert nagyon soványak. Rengeteg szőrük van, amitől azt is hihetnénk, hogy ducik, de amikor egy pár csepp víz kerül a testükre, a szőrük lelapul és előkerül valódi alakjuk, ami egy pici patkányénak felel meg. Apró, vékony lábacskák, kitüremkedő bordák, hosszú, vékony farok. Miután Hami előkerült a medencéből, és lelapult a szőre, pontosan így nézett ki, annyi különbséggel, hogy a fejét nem rakta a vízbe, így az aránytalanul nagynak tűnt a testéhez képest. Rohangált a fűben, játszott, dörgölte magát a földhöz. Ahogyan az úszás is ösztönösen jött neki, úgy a szárítkozás is. A 40 fokban kb 10 perc alatt megszáradt, még árnyékban is. Valószínűleg a fürdetésért nem volt túlságosan hálás, hiszen kész helyzet elé állítottuk, de a hűsölés ellen nem volt kifogása. 

Bella kutya, aki még eléggé kölyök, már más tészta. Pancsolás után körbejárta az összes tuját, bokrot, gyönyörű gödröket ásott örömében. Hempergett a porban, magára varázsolta a környék sárkészletét. T. nem volt vele szigorú, hagyta hogy a kutya jól érezze magát, majd amikor vége volt a játéknak, fejben akciótervet készített Bella megtisztítására. A por nagy része lepergett a lábáról, vagy felrohant az ágyra és összeugrálta a lepedőt. Kreatív kutyus. 

A lényeg, hogy ezeken a kis fehér vakarcsokon nagyon jókat tudtunk nevetni, még akkor is, amikor kiérve a vízből jól megrázták magukat, és minket beterített a permet. Vagy egy egész tujára elegendő apró növénydarabok.

2 comments
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük