Egy logó kiválasztása mindig fontos lépés egy blog/vállalkozás életében, hiszen jó esetben ez a kép jut majd eszébe mindenkinek először róla, ezzel találkoznak a névjegykártyákon, a fejléceken, a weboldalon és a közösségi oldalakon is. Éppen ezért sokáig kerestem-kutattam, hogy rátaláljak a tökéletes logóra. Arra, amit nem fogok megunni 2 hét múlva, és nem is érzem azt vele kapcsolatban, hogy “ha nincs ló, jó a szamár is”.
Több mint 4 évet kellett várnom ahhoz, hogy megihlessen valami, vagy valaki annyira, hogy el tudjam képzelni, hogy az ő keze munkája fémjelezze azt a világot, amit felépítettem. Tekintve, hogy kissé flúgos a világom, ragaszkodtam hozzá, hogy ne csupán néhány elnagyolt vonal és betű legyen az egész.
Büszkén mutatom meg nektek azt a logót, amit anyukám és én álmodtunk meg, és amelyet Bodonovich Márta, tájrendező és kertépítő mérnök készített el. A sztori persze egy kicsit kacifántosabb, de ez a poszt éppen ezért születik most meg.
Hogyan lett ebből napikincsek logó?
Egy szép napon a FB bugyraiban kóboroltam, amikor rábukkantam a m’ARTás festményekre, amelyek pontosan azt a színes világot hozták elém, amiben élek. Kicsit körbejártam Márta képeit, és termékeit, majd elmentem a Pici Piacra, hogy találkozzak vele személyesen is. Ezután már teljesen biztos voltam benne, hogy csak akkor lesz a Napi Kincsek Tárházának saját, eredeti, és teljesen egyedi logója, ha ő elvállalja, hogy elkészíti.
És nagy szerencsémre, ez így is lett.
Márta tüneményes, vidám személyiség, és ez a munkáin is látszik. Nagyon szeretem a karaktereit, és a színes, állatfigurás festményeken rejlő egyedi humort, ami szerintem egyértelműen a védjegye. Mivel a humor az én életemben is nagyon fontos, ezt külön értékeltem benne.
A piros papírcsónak története
Az élet szeretete és a szabadságvágy nagymértékben jellemeznek engem, ezért szerettem volna, ha ez a logón is látszik. A mérhetetlen vonzódásom a hajózás és a kincskeresés iránt szintén nagyon fontos számomra, ahogyan a nagymamám is az volt. Tőle örököltem azt a kíváncsiságot, ami folyton mozgásban tart. A hajó neve, az M betű rá utal, ahogyan a természetes vöröses hajú kislány manó is, a szeplőkkel. Igazi felfedező. Hiába hullámzik alatta a talaj, hiába fúj szembe a szél, a piros kis papírcsónak töretlenül bukfencezik a vízen, vidáman táncol, és új kincsek felé halad, fedélzetén a távcsöves kalandorral.
Márta tökéletesen belelátott a fejembe, és megvalósította azt az elképzelést, ami több mint 4 éve motoszkált a gondolataimban. Ha ránézek a logóra, szinte érzem, ahogyan a hullámok dobálják a csónakot.
Így egy magyar alkotó műhelyében megszületett ez a kis kép, ami ezentúl az én névjegyemen, weboldalamon, és közösségi oldalaimon is látható lesz majd. És ha minden igaz, még számos helyen…de ez már tényleg a jövő zenéje.
A kis kalandor M útra kél, izgalmas tájak, és kincset rejtő napok felé. Remélem, fedélzetén elfér majd még sok-sok évnyi napikincs!
Köszönet a munkáért Bodonovich Mártának, akit Facebookon, Instán és a weboldalán is elértek!
