Ma volt egy nagyon érdekes beszélgetésem egy csodás lánnyal, akivel nagyon hasonló a személyiségünk és az életfelfogásunk. Mármint ez most nem azt jelenti, hogy én is csodás vagyok – ne értsétek félre – de ő mindenképpen az. Na szóval, arról beszélgettünk, hogy túl a harmadik X-en vajon lehetünk-e még gyerekek? Vajon az a nő, akinek gyereke van, örülhet-e önfeledten a Mikulásnak, a karácsonyi fényeknek és mondjuk a szánkózásnak?
Tudom, hogy én gyermeklelkű felnőtt vagyok, és sokszor megkapom, hogy felnőhetnék már, és ciki, hogy olyan vagyok, mint egy 5 éves. De nem érdekel.
Nem érdekel, mert tudom, hogy így sokkal boldogabb vagyok. És ha lesz rá lehetőségem, akkor anyukámmal idén is kimegyek télen éjszaka a kertbe, hogy befeküdjünk a hóba hóangyalkázni. Mint tavaly. Ő is gyermeklelkű felnőtt. Apukámtól egyik évben karácsony előtt kaptunk öcsémmel egy-egy Legos könyvet (akkor is elmúltam már 30), amit ő már átnézett, és el is mondta nekünk, hogy szerinte mi a legfrankóbb benne. Ő is gyermeklelkű felnőtt.
D. szintén az, mert nálunk minden október arról szól, hogy azt lessük, mikor jön az igazi Mikulás a Vörösmarty térre.
Tehát: amíg ilyen csodálatos érzés gyermeklelkű felnőttnek lenni, addig én nem akarok máshogyan élni. És remélem, hogy ez a drágalátos lány sem. Mert így jó, ahogy van!
Felnőttként gyermekszemmel látni
No és akkor következzen az élő bizonyítéka annak, hogy miért jó gyereknek lenni karácsony kor.
Mivel imádom a karácsonyt, ezért gondolom, nem lepődtök meg, ha most, hogy közeleg az ünnep, megosztom veletek az egyik legkedvesebb karácsonyi könyvemet. Gyerekkönyvről van szó.
Varga Katalin/Rogán Ágnes/Rogán Miklós – Karácsony hava
Nem emlékszem, hogy kitől kaptam, és arra sem nagyon, hogy Édesanya meséket mesélt volna belőle, de azt tudom, hogy nagyon szeretem még most is. És nem a mese miatt fontos. Megmutatom, miért.
Karácsonyimádók és gyermeklelkű felnőttek, figyeljetek!
Ez a könyv egy egész meseországot jelent nekem. Olyan varázslatos ünnepvárást mutat be, ahol mindenki megtalálja a maga karácsonyát. A szerzők képekben mesélik el a gyerekeknek, hogy mennyi teendő előzi meg a Mikulás eljövetelét, a Szentestét és a Karácsonyt.
A könyv első oldalán megismerhetjük a történet szereplőit. Van köztük háromtagú család, klasszikus apa-anya-gyermek felállásban (Tubicáék), van ahol csak anyuka van két gyerekkel (Angyal család), ahol a nagyi is együtt lakik a háromgyermekes házaspárral (Fitos család), ahol még csak az első picike gyermekkel töltik a szülők az ünnepeket (Pütyürék), van ahol hatalmas a család (Répa család) és van Katz néni, aki egyedül (vagyis Szonjával, a cicájával) tölti a karácsonyt.
És ki ne felejtsem Kóborkát, aki egy elveszett macska. Vele is találkozhatunk a könyv lapjain. Mindannyian egy panelházban élnek, egymás szomszédságában. Az ablakukon keresztül bekukkanthatunk hozzájuk, megnézhetjük vajon mit csinálnak a szülők és a gyerekek az adventi időszakban.
Azért szeretem ezt a könyvet, mert annyi parányi részlet rejtőzik a lapokon, hogy ha órákig nézegetném, akkor is találnék mindig egy-egy aranyos, vicces részletet, amit addig nem láttam. Bemutatja például, hogy kik és hogyan készítik elő az ünnepekre a sonkákat, halakat, zöldségeket, pékárukat, vagy akár a karácsonyfadíszeket, üveggömböket. Közben persze a város először a mikuláscsokikkal teli pultok/boltok tengerében evickél, a beöltözött Mikulások sorra járják a bevásárlóközpontokat, kórházakat, óvodákat és iskolákat.
A következő kedvenc oldalam az, amikor a gyerekek ajándékot kérnek a Jézuskától. Levelet írnak, ahol felsorolják az összes olyan játékot, ami csak eszükbe jut. A képen picike, színes ábrák segítenek abban, hogy elképzeld, te vajon melyik színes kisautót, plüssállatot, sílécet vagy babát kérnéd.
Kislány koromban napokig csak ültem nyálamat csorgatva a könyv fölött, és beszippantottam a karácsony összes színét, és csodáját. Bizonyára nem is véletlen, hogy most annyira rajongok a karácsonyokért. A karácsonyi nagy bevásárlást – ha lehet – még szuperebb, parányibb, tökéletesebb részletességgel mutatja be a könyv. Azért ajánlom gyerekeknek, mert csupán a képekről is lehet történeteket, meséket kitalálni, és megkereshetjük a képeken a Gyalog családot, az Angyal családot, vagy éppen Pütyüréket. Ja, és persze Kóborkát.
A legjobban természetesen mindig azt a részt vártam, amikor a gyerekek kihajolnak a lakás ablakán, hogy jobban láthassák, hogy megjöttek-e már Szenteste délutánján a rokonok. A családok körbeülik az asztalt és együtt ünnepelnek. Még Kóborkának, az elveszett macskának is jut egy kis falat a halból (persze olyan klasszikus halcsontváz, ami a mesékben is szokott lenni).
Igazi idilli karácsonyvárást és karácsonyi ünnepet mutat be a könyv. Kisgyerekeseknek, és karácsonyimádóknak “kötelező olvasmány”. Amennyiben a lelketek mélyén még mindig gyerekek vagytok, akik imádják a karácsony összes misztikumát, és kicsit még hisznek a csodákban, szerezzétek be. Érdemes!
