Sokan, sokféle okból nézték már végig (többször) a Szomszédok című sorozatot. Akik akkoriban követték a történéseket, amikor először játszották, azok valószínűleg egyszerűen csak imádták, hogy olyan sorozat megy a tévében, ami hétköznapi kisemberek mindennapjait mutatja be. Akik letöltötték maguknak az internetről, és kívülről fújják az egészet, azok fanatikusok, akik pedig az M3 csatornán nézik az ismétlést, azok emlékezni szeretnének a régi kedves sorozatra. Köztük vagyok én is.
Ó, azok a Szomszédok…
Nagyon régen ment ez a sorozat ahhoz, hogy igazán emlékezhetnék rá. Még nagyon kicsi voltam, amikor anyukámék rendszeresen követték Vágásiék, Mágenheimék és Takácsék történetét, de halványan rémlik belőle valami. Ha éppen műsoron van, D.-vel naponta követjük az M3 csatornán, és rendszeresen rácsodálkozunk valamire. A szereplők néha annyira naivnak tűnnek. A mai viszonyokhoz képest főleg.
Imádom ahogyan az árakról panaszkodnak, szidják a politikusokat, a rendszert, az iskolai reformokat, és egymást. Nem jó nekik sem a kisbolt, sem az ABC. Az sem, ha van munka és az sem, ha nincs. Nincs pénzük, de 2-3 hétre elmennek a Balatonra nyaralni, sosem sátorral.
A lépcsőházban lehet megtudni a legjobb pletykákat, és a Presszóban lehet látni a legjobb akciójeleneteket. A mentő mindig mindenhol a legjobbkor jelenik meg és Taki bácsi piros Ladája Budapest összes pontjára 5 perc alatt ér oda.
Azt a huncut mindenit!
Nekem mégsem ez a sok minden az, ami a legjobban szemet szúr, hanem az a mérhetetlen mennyiségű huncutkodás, amit a legtöbb szereplőre jellemző. Az egész sorozat egy nagy ’80-90-es évekbeli pikáns mese. A szereplők többsége összefekszik fűvel-fával, megcsalja a házastársát, vagy a párját, amire általában hamar fény derül.
Nézzük csak szépen sorban:
Vágási Feri:
Bár a szó szoros értelmében nem csalja meg Jutkát, de igencsak szimpatizál az iskola mindkét testnevelés tanárnőjével. Amikor pedig lehetőség nyílik rá, bájolog néhány sort merő udvariasságból a két szőkeséggel. A hölgyek természetesen mindketten kaphatóak egy kis flörtre, mert hát Vágási Feri nagyon jó partinak számít a maga jófiús külsejével. A Gazdagréti Rambó.
Mágenheim Ádám:
Kőkeményen csapja a szelet a csinos kis szőke ügyvédnőnek, aki biztosan akkor jár a panel épületben, amikor a doktor is, és autóval is csak ugyanazon az útvonalon közlekednek. Elcsattan néhány csók, és lenne még ott több is, csak valahogy mindig megmaradnak a vonal jó oldalán.
Hasonló a helyzet Klarisszával is, az unatkozó vállalkozófeleséggel. Teljesen beleszerelmesedik az orvosba, akinek ugyan imponál a dolog, de jobban csípi az ügyvédnőket és a fiatal medikákat. Bizony ám, a kis doktornőcske alaposan elcsavarja a Nagy Fehér fejét, még az is megfogalmazódik benne, hogy mi lenne, ha mindig együtt, egy munkahelyen dolgoznának.
Amúgy a doktor felesége számomra annyira unszimpatikus figura, hogy felőlem aztán még Lenke nénivel is hancúrozhatna helyette Ádám, az sem zavarna.
Szelényi János:
Alma férje a legnagyobb kujon a sorozatban, hiszen szinte rögtön összeszűri a levet a házuk építése közben a csinos fiatal építészhölggyel. Ezt követően persze megkörnyékezi a helyes újságírónőt is (vagy fordítva), aki kapva kap az alkalmon és még jóval később, több rész múlva is lohol az erdész után.
És ezzel nem teljes a sor, hiszen János összeköltözik egy féltékeny banyával is. Ugyanabban a házban laknak, mint Takácsék. Sosem szerettem Jánost, túl sok ideje volt gondolkodni a nőkön az erdőben sétálva, bár tény, hogy Alma sem volt a kedvencem.
Taki bácsi:
Ő az egyik kedvencem.
Lenke néni viszont sokszor annyira házsártos, kotnyeles, és elégedetlen, hogy gyakran kívántam azt, hogy Taki bácsi bárcsak kedvesebben mosolyogna a taxis vállalkozó idősebb hölgy ismerősére (aki teljesen odáig és vissza van az öregtől).
Mágenheimné (Szikszay) Juli:
Na, mint már korábban írtam, ő nem a kedvencem. Bár a kozmetikus férje sem szent, de Juli aztán az igazi huncut-világbajnok. Nagyon szeret magának udvaroltatni, általában azok a férfiak tetszenek neki, akiknek sok pénze van és a csillagokat is lehazudják neki az égről. Persze nem kell igazán senkinek, csak a sorozat vége felé szereplő hipergazdag, Dániából hazatérő vállalkozónak, aki viszont mégsem tudott annyit ígérni, hogy Juli otthagyta volna érte a biztos hátteret.
Pedig szurkoltam ám nagyon. Annak idején még Gábor Gáborral is jobban járt volna, úgyis együtt töltik idejük nagy részét. Unalmas karakter, a néző szinte alig várja, hogy a férje becsajozzon. És Kulka János bizony nagy kedvenc volt a nézők körében!
Alma:
Őt sem kell ám félteni! Amikor János megcsalja, ő is lendületet kap, és vigasztalódik Deziré, és a főnöke oldalán is. Elcsattan itt-ott egy pár csók, no de ebben a sorozatban ki lepődik már meg ezen…
Szikszay Etus és Mágenheim Julcsi:
Etus egyszerre mindig több vasat tart a tűzben, hiszen Virág doktor, Károly, Gyula úr, és Józsi is odavannak érte. Ernő bácsi ugyan csak Etus “szolgája”, de ő is talonban tartható. Julcsinak pedig annyi udvarlója van, hogy már követni sem tudom. A külföldről hazatérő lovag, a motoros rendőr, a barátok közt Kertész Gézája, és egy családos férfi is (csak hogy izgi legyen a dolog).
Persze tudom én, hogy nem csak a sorozatokban fordulnak elő hasonló szerelmi három- vagy sokszögek, de ezt egy régi sorozatban még viccesebb megfigyelni. A Barátok köztöt is néztem egy darabig, de azzal már nem próbálkoznék, hogy onnan összeírjam a veszélyes viszonyokat. Ahhoz igen komoly ábrákat kellene készítenem, nehogy bezavarodjak.
Mindezzel együtt nagyon szeretem a Szomszédokat, a kedvenceim Böhm bácsi, Taki bácsi és Kutya. Kedves, szerethető figurák, mindig megszépítették az estéimet. Olykor pityeregtem is miattuk, de azt sem bánom. Szomszédok közt ennyi belefér.
A Mágenheim család pedig egyértelműen viszi a csalfa-kupát!