Tény, hogy Jane Austen idejében még messze nem volt annyi szemét, mint napjainkban, de ha lett volna, valószínűleg az író is hasonlóan humoros lépésre szánta volna el magát, mint én. Az elhatározásomban segítséget is kaptam, de erről később. Kezdjük az elején.
Van itthon kb. 324db zacskó, amit vásárlások alkalmával kaptam, mert sosem volt nálam vászontáska, utánfutó, talicska, vagy kosár. Na, nem mintha sokszor mászkálnék talicskával, de néha bizony sokkal egyszerűbb lenne hazafurikázni vele a vásárolt zöldségeket, tejet, stb., mint cipekedni. A zacskó mind közül a lehető legrosszabb megoldás, mert miután hazahozom, bekerül a többi 323 társa közé, és reggelenként káromkodva dobálom szét őket, mert egyszerűen lehetetlen szépen rendszerezni. És csúnyák, mint a lábszáram, ha este kidugom a lábam a szúnyoginvázió tetőfokán a lakásból.
Hogy jön a képbe Jane Austen?
Az nyilvánvaló volt, hogy szeretnék egy divatos vászontáskát, amin olyan minta vagy felirat van, ami közel áll hozzám. Nem rossz a Pingvin Patika vászontáskája, de azt mégsem reklámozom annyira szívesen, mint pl Jane Austen karaktereit. Ééééés amikor beleástam magam Victoria Conelly regényébe, ami nem más, mint a Hétvége Mr.Darcyval, azonnal tudtam, mi álmaim netovábbja!
A könyv arról szól, hogy egy rakat buggyant Jane Austen rajongó (mint én), részt vesz egy Jane Austen konferencián, melynek keretében Chawton-ba látogatnak. Jane Austen emlékére mindenféle holmit összevásárolnak egy szuvenírboltban, köztük egy halom Mr.Darcy feliratos bögrét, könyvjelzőt, táskát, és igen….vászontáskát is.
Miközben olvastam a könyvet, tudtam, hogy én is szeretnék ilyet, mert ha valaki, én aztán tényleg úton-útfélen hirdetem, hogy a Büszkeség és balítélet a világ egyik legjobb könyve. Aztán ahogyan sorban olvastam a hat regényt, a többi főhőst is megszerettem, de Mr.Darcy mellett csak Mr.Tilney rúghatott labdába.
Akkor pedig megszületett a kis zakkant fejemben a gondolat, hogy az ezernyi rusnya zacskó helyett egy igazán vagány vászontáska lenne a legszuperebb választás, ami ráadásul környezetbarát is. Bár szerettem “A szürke ötven árnyalata” könyveket, az 1800-as évek még mindig közelebb áll hozzám. Ha őszinte szeretnék lenni, akkor azt kell mondanom:
…ha Jamie Dornan (Mr.Grey) egy csomag betyárosan hízelgő Haribo gumibéka, akkor Matthew Macfadyen és Colin Firth (Mr.Darcy) ketten együtt egy egész Haribo gyár…megrakott gumibékás kamionokkal.
Teltek-múltak a napok,
aztán besétált a kis virtuális életembe Erzsi, a Momme design megálmodója, és egészen egyszerűen fogta magát, és valóra váltotta az álmomat, a Mr.Darcy táskát. Nem volt karácsony, nyuszi, vagy Mikulás, sem születésnap, és ő sem viselt jótündér ruhát rózsaszín tütüvel és varázspálcával, mégis roppant hatékony volt.
A lényeg persze az volt, hogy támogatta a környezetbarát elgondolásomat a vászontáskát illetően, és egészen véletlenül pont ilyen egyedi táskák, pólók, pulóverek készítésével foglalkozik. Az nem került szóba, hogy szereti-e Jane Austent, de a Momme design táskám hamarabb landolt csodás kis csomag formájában a postán, mint ahogyan kitalálhattam volna, vajon miben cipelem haza a Libri zsákmányomat. Nincs bajom a Libri papírtáskáival, de az fix, hogy mindenki az én vászontáskámat bámulta lopva a boltban, miközben úgy tett, mintha marhára lekötné a kezében tartott könyv.
Néhány napja pedig odajött hozzám egy lány a Hádában, és megkérdezte, hol tettem szert a táskámra, mert ő égen-földön ilyesmit keres. Én pedig – nagy büszkén – elújságoltam, hogy ez egy környezetbarát jótündér keze munkája. A lány, aki szintén nagy Matthew Macfadyen – Colin Firth – Mr.Darcy rajongó, biztosan elmesélte otthon, hogy milyen menő táskával találkozott a Hádában, mert azóta minden másnap csuklom.
Jane Austen pedig a maga cinikus stílusában már valószínűleg kifigurázott volna engem is a lelkész karakterei mellett.
Környezetbarát szempontok ide, zacskók oda, egy biztos: Jane Austen sunyiban mosolygott volna a hátam mögött azon, hogy az 1800-as évek női regényíróinak karakterei bizony sokkal többre vitték, mint azt abban a korban bárki gondolta volna. Ő ezt gyanította, és szerencsére nem állt meg egyetlen könyvnél! Akkor ugyanis Mr.Darcy sem kelt volna életre a sorok között…én pedig talicskázhatnám haza a szerzeményeimet!