Posztolsz rendesen Facebookon? Különben nem jön a Jézuska!

Amióta világ a világ (értsd: amióta létezik Facebook), köztudott tény, hogy csak az az élmény, pasi, tárgy, háziállat és mindenmás létezik, amit posztoltunk a Facebookon. Amiről nincs kép, az gyakorlatilag eltűnik a süllyesztőben, és a feledés homályába merül. Mert a Marikának tudnia kell róla, ha nekünk új pasink van, a Juci meg hogy máshogy irigykedne az új Pandora karkötőnkre, ha nem nyomjuk a képébe? Na, valahogy így van ez a karácsonnyal is.

Elárasztanak a mémek…

Mi, magyarok híresen jók vagyunk mémgyártásban. Ennek az egyik oka az a fergeteges humor, ami sok mémgyártót jellemez, a másik ok pedig az, hogy olyan hihetetlenül sablonosak tudunk lenni, hogy azt öröm nézni. Így születnek meg azok a képek, amiken órákig tudok röhögni megszakítás nélkül.

Nem véletlenül hoztam fel a karácsony és a FB kapcsolatát. Mert ha karácsonykor nem posztolunk mindent szépen sorban, akkor az valójában azt jelenti, hogy a pincében ültünk a sötétben Szenteste, egy szál gyertya mellett sírva. No de tegyük félre a cinizmust (ami nem alapállapot, bár az én életem enélkül sokkal sivárabb lenne), és vegyük sorra, miért/mit is olyan fontos posztolnunk karácsonykor.

• Mit adtunk ajándékba: Vagyis hogy milyen elképesztően ötletesek voltunk, hogyan oldottuk meg a vásárlást 500Ft/fő, esetleg 500.000 Ft/fő összegben. Ki-ki humora szerint.
• Mit kaptunk ajándékba: A pazar ajándékokat azért posztoljuk, hogy Juci végre tényleg lássa a Pandora karkötőt. Sanyi bácsi rohadtul irigykedjen az élményajándékra, amit ő nem kapott idén. És mindenkinek látnia kell, hogy igen, idén is kaptunk ajándékot, bármennyire is furcsa.
• Mit ettünk: Kaja-kérdésben megengedőbb vagyok. Ennek az az oka, hogy veszettül foglalkoztat, ki hogyan készíti a halászlét, milyen hagyományokat tart. Mondjuk az ételfotók olykor hagynak némi kívánnivalót maguk után. Az sem baj, ha nem a félig már elfogyasztott, félig megrágott rántott hús képe jön velem szembe 25-én reggel.
• Mit ittunk: Mert a pia-kérdés mindenképpen fókuszban áll. Mindenki iszik karácsonykor. Van, aki Fantát, van, aki bort, van aki tojáslikőrt. Ezt onnan tudom csak, hogy mutatja a képeket a FB. Ellenkező esetben kezdenék aggódni, hogy bármelyik ismerősöm menten szomjan hal.
• Milyen csomagolópapírba csomagoltunk: Kicsi, nagy, díszes, rohadtdrága, puritán, piros, arany, fenetudja. Én amúgy szeretem a csomagolási tippeket, de hogy mi értelme széttépett, haldokló csomagolópapír halmokat fotózni, azt csak a FB tudja. Mondjuk engem tényleg szórakoztat.
• Hány órakor jött a Jézuska: Mert azt tudni kell, hogy Tomiéknál du. 2-kor már vége a bulinak, Petiéknél ellenben megvárják, míg este 10-et üt az óra. Az elmúlt évek trendje alapján az a következtetésem, minél előbb csengetsz, annál hamarabb lehet felnyomni FB-ra és IG-ra a fotókat. A feed így lesz igazán naprakész. Vagy másodpercre kész.
• Milyen ruhát viseltünk: Mindenhol más a szokás. Macinaci, estélyi ruha, farmer. Engem a szélsőségek villanyoznak fel, ezeket kétségtelenül imádom nézegetni. Kettő kivétel van, amiért tényleg rajongok, ezek pedig a karácsonyi körmök, és sminkek. Nőből vagyok, na.
• Milyen díszek vannak a fán: Piros, arany (Pirosarany?), ezüst, rusztikus hangulat, vintage, reszkessetekbetörők feeling, fehér vagy pasztell dekor, kicsi angyal, nagy angyal, ésatöbbi. Ha nem tudod kapásból felsorolni, hogy milyenek a szomszédok idei karácsonyfa díszei, akkor nagyon nagy gond van a FB beállításaiddal. Tipp: Sürgősen nézz utána!
• Milyen színű a fenyő: Cserepes, műfenyő, fenyő. Vagy ezek tetszőleges kombinációja. A Józsiékat lehet szidni, mert szuttyos a fenyő, mire a szobába kerül, a Nóriék meg már megint azt a rózsaszín műfenyőt tették ki, mint tavaly. Hallatlan! Inkább tették volna ki a fehéret, az bocsánatos bűn lenne.
• Kibe vagyunk elképesztően szerelmesek: Karácsonykor. Húsvétkor. Mikuláskor. Valentin napon. Nőnapon. Mindegy. Akkor vagy szerelmes, ha 0-24 ezt posztolod, 83 ötletes hashtaggel. Ne feledd, csak az létezik, amit a FB dokumentál.

Valamiért ragaszkodunk ehhez a hagyományhoz, pedig ha jól emlékszem, akkor is karácsonyoztunk, amikor még nem volt otthon net. Egyáltalán. Mondjuk akkor a Lego pizzéria és a görkori jobban lekötötte a figyelmem, mint a legfrissebb trendek….bár, akkor nem is tudtunk kit/mit folyton szapulni. Érdekes világ volt, nem gondolod?

Hú bakker, és még cinikus is maradtam…pedig megpróbáltam zsebre vágni.

A szent…na az nem én vagyok

Szoktam mondani, hogy akkor most lehet a glóriát fényesítgetni a fejünkön, de az enyémen nem érdemes. Volt, hogy én is posztoltam fotót karácsonykor, akár többet is. Mondjuk az én képeimen általában a hangulatot igyekszem megörökíteni. A családdal éppen a minap emlegettük fel ezeket az élményeket. Tehát, az én fotóválogatásom a következő ilyenkor:

• Apukám, ahogyan puszit ad a halászlében úszkáló halnak, akinek a szeme helyén egy rohadt nagy üreg van.
• Anyukám, aki huszonhárom tányér süteményt készít össze gyönyörűen, hogy ne haljunk éhen, amíg a családdal leülünk a háromnapos zabálásra.
• Öcsém, aki az utolsó pillanatig ingben és alsógatyában keringőzik szanaszét a lakásban, és próbálja kitalálni, hogy mi a frászt vegyen fel alulra. Jaaa, mert az öltönynadrág az VALAHOL VAN. Hogy hol, az még este 6ra is tök homály.
• A kutya, aki addig kommandózik a karácsonyfa alatt, amíg akár rá is lehetne aggatni néhány díszt, mert a szőre amúgy is totál zöld a tűlevelektől.
• A nagynéném, akinek az arcára minden évben az van írva, hogy ő továbbra is szereti a karácsonyt, és bármiben benne van, aminek az ajándékokhoz, a kajáláshoz és a karácsonyi bandázáshoz van köze.
• Öcsém felesége, aki az egyetlen higgadt ember a családban. Ő aztán tényleg nagyon türelmesen követi az eseményeket, nem rohangál, nem anyázik, és még azt is türelmesen nézi, ahogyan öcsém az alsónadrágban szerencsétlenkedik.
• A kis törpe, aki tavaly még elég nullkilométeres volt, és leginkább a csillagszórók kötötték le Szenteste, meg az, hogyan lehet 1mp alatt szétdríbolni a gondosan megkomponált dekorációt.
• És itt vagyok én, akiről talán jobb nem is beszélni.

• 

• 

• 

• 

• 

Ha megnéznéd a képeinket, azt láthatnád, hogy mi bizony a legkevésbé sem tudunk normálisan posztolni FB-on. Mert a képek többsége arról a szeretetteljes káoszról tanúskodik, ami nélkül pontosan olyan sablon karácsonyunk lenne, amit a trendi Insta feed szeret.

Ám akkor nem kéne átöltözni, mert kiborul a halászlé, nem szabadna összeveszni, mert nincs meg a karácsonyfa talp, és nem is lehetne káromkodni amiatt, hogy valakinek kimaradt az ajándéka. Azok nem mi lennénk. Mi bonyolítjuk a lehetetlent is.