Ha az ember Pesten lakik, valahogy megtanulja, megszokja, hogy a havazás után az utcák már másnap feketék, a koszos hólé teljesen bevonja a csizmáját kívülről, és a legkevésbé sem olyan az ünnepi hangulat, mint a vidéki városokban. Kérdezhetitek, hogy honnan tudom, de higgyétek el, tudom.
A Dunakanyarban nőttem fel, egy hegyen, ahol a leesett hó sokáig maradt érintetlen, és ahol a fák ágain megálltak a hópelyhek, hogy elidőzzenek egy kicsit.
Jártam már karácsonykor Bécsben, Szegeden, Pécsen, Pápán, Győrben, Esztergomban, Siófokon, Dabason, Szekszárdon, Szentendrén, és Kecskeméten is, és ezerszer szebbek Budapestnél.
Budapesti karácsony – Az utcán és az otthonunkban
Karácsonyimádóként mindig végigjárom a Vörösmarty tér és a Bazilika adventi vásárait, de ugyanúgy szeretem az Óbudai Adventi Vásárt is. Szép az újpesti is, idén pedig a Deák téren is szuper kézműves ajándékokra bukkantam. DE! Ezeken az adventi vásárokon kívül a fővárost elnyeli a kosz, és a zaj karácsony táján, és az üzletekben ordító karácsonyi zenén kívül semmi nem jelzi, hogy közeledne az ünnep.
Otthon éppen ezért extra sok fényt szereltünk fel idén, a nappali fényárban úszik, örömmel nézegetem a kivilágított karácsonyi kisfalumat, a legszebb hóemberes díszeimet és mindent, ami másnak talán túlzás ilyenkor, de nekem nem.
Ha kilépek az utcára, azonnal karácsonyi zenét hallgatok, mert bár nem mindenhol praktikus, így a karácsony akkor is velem lehet, ha mások egymást gyilkolásszák a metrón egy négyzetcenti helyért. Az én fülemben Mariah Carey énekel, én pedig nagyon halkan vele dúdolom a dallamot. Hiába néznek hangyásnak. Nem érdekel.
Karácsony vidéken – Karácsony a szívekben
A korábban felsorolt vidéki városok mindegyikében más íze van a forralt bornak, mint Pesten. A fények, az illatok és a színek is egészen mások. Imádtam Győrben a óriáskereket, Szegeden a szalmabála labirintust, Dabason Eta néni házát, Szentendrén a fényfestést, Esztergomban a fényeket és a korcsolyapályát, Kecskeméten a hatalmas adventi koszorút a nyári szökőkút helyén, Pécsen pedig….nos, Pécsen mindent imádtam.
Amíg ott éltem, beleszerettem a városba, a főtér hangulatába, a karácsonyi bódékba, és abba, hogy bármerre megyek, otthon érzem magam.
Ennél jobban már csak anyukáméknál tudom otthon érezni magam télvíz idején. Egyszer a gimis osztályommal színházban voltunk, és amíg hazaértem a Dunakanyarba, rengeteg hó esett le. Én egy nyári ünnepi cipőben ácsorogtam a buszon, és tudtam, hogy nekem bizony annyi, hiszen gyakorlatilag mezítláb mászhatok fel a hegyre.
Anyukám várt éjfélkor a buszmegállóban, a kezében a téli csizmámmal.
Amíg hazafele gyalogoltunk (én a kis vékony csiniruhámban bakanccsal), a hó megült a fák ágain, és folyamatosan szállingózott az égből. Megálltunk, és figyeltük a közvilágítás fényében. Soha nem felejtem el azt az estét. Életem egyik legszebb estéje volt. Pedig nem volt trendi karácsonyi zene, és ötven kiló flitter sem. De tökéletes volt.
Ha tehát el kell döntenem, hogy a számtalan vidéki város, falu, és Budapest közül hol a legszebb a tél és a karácsony, először meg sem fordul a fejemben a karácsonyi vásár a Bazilikánál, ami egyébként idén Európa legszebb adventi vására lett.
Rengeteg gyönyörű pillanat jut eszembe.
Amikor Pécsen Szabinától egy hóembert kaptam karácsonyra, ami a mai napig a polcról néz rám karácsonykor. Amikor Melinda és én a kecskeméti vásárban fotózkodtunk közel 10 éve. Amikor Annával sorra zúdítjuk egymásra a karácsonyi könyveket, zenéket, filmeket, illatokat. Amikor Ritával lefagy a kezünk, miközben pici fittyfiritty díszeket válogatunk a karácsonyi vásárban. Amikor csomag érkezik Ágitól, pedig nem is számítok rá. De ő gondolt rám. Amikor Dávid felszereli nekem a 856. fényfüzért, és rápakolja a manókat a privát mini karácsonyfámra. És amikor boldogan nézi, ahogy én Eta néni híres házának kertjében bőgök a fényeken. Amikor a tesóm, a szüleim, és a nagynéném közösen éneklik Szenteste a Mennyből az angyalt. És amikor a két pici kutyát, Hamit és Dézit a kezünkben fogjuk, miközben meggyújtjuk a koszorún vasárnaponként a gyertyákat.
Mert az igazi élmény igazából mégis az, amikor a szeretteimmel lehetek. Mindegy, hogy Pesten, vagy vidéken fagynak rá az ujjaim a forralt boros bögrére.
Vidéken tényleg minden “igazibb”.