Egy évtized rengeteg idő. Úgy múlnak el az évek, hogy észre sem vesszük, aztán amikor eljön egy kerek születésnap vagy évforduló, a fejünkhöz kapunk, hogy “Te jó ég, milyen rövid az élet”! Ha hozzám hasonlóan ti is szentimentálisak vagytok, akkor ilyenkor előveszitek a fotóitokat, és heteken át jajgattok azon, hogy úristen milyen borzalmas volt a hajatok a diplomaosztón. Van azonban olyan érzés, fotó és emlék, amely az idő múlásával egyre jobban melengeti a szívemet. Ez pedig nem más, mint a két kis betyár kutya szeretete.
Kutyával vagy kutya nélkül?
Soha nem voltam állatbolond. Kislányként nem gyűjtöttem a csúszómászókat, nem szerettem volna gilisztafarmot és nem is voltam a saját kutyánkon kívül túlságosan oda a többi kutyáért. Talán még féltem is tőlük. Ennek ellenére most azonnal pityergek, ha menhelyes kutyát látok, és úgy gügyögök a saját kutyáinkkal, mint akinek tényleg elment a maradék esze is. Olyan ciki vagyok, hogy élveznétek, ha kandi kamerán keresztül néznétek, hogyan táncikálok velük Ed Sheeran számaira.
Jó, azért azt be kell vallanom, a két kis csirkefogó néha annyira kiveri nálam a biztosítékot, hogy legszívesebben kisütném ebédre a kis csirkecombjaikat. Öt perc múlva viszont már azon kattogok, hogy vajon mindenük megvan-e ahhoz az élethez, ami egyébként a középkorban csak a királyoknak járt. Ez a két kis csimbók nap mint nap megtanít valamire. Olyan dolgokra, amitől több leszek, és amivel még jobban megismerem saját magam. Ha nektek is van kutyátok, tudjátok, miről beszélek.
Amire a két kutya megtanított
Alapvetően nem vagyok egy ego huszár, nem is szeretem hangsúlyozni a pozitív tulajdonságaimat. Mással kapcsolatban nem érzem ezt, sőt, szeretem, ha mindenki (aki fontos számomra) tisztában van az összes csodás tulajdonságával és erényével. Egy biztos, ha minden nap nem is, néha rádöbbenek, mennyi remek dologra tanítottak meg a kutyáink. Érzem magamon, hogy sokat változtam, és talán nem látványos, külső változásról van szó, az életet egészen máshogy látom, mint tíz évvel ezelőtt.
Bizony, Dézi a napokban lesz 10 éves, Hami 10. születésnapja pedig november elején lesz. Egy évtizede vannak az életünkben, az elmúlt 6 évben pedig úgy viselkednek egymással, mint a testvérek. Dézi ugye D. kutyája volt eredetileg, Hami pedig az enyém. Így vagyunk most együtt négyen egy kis brancs. És hogy mire tanított meg a két kis dög?
1. Álmodozás
Amikor 22 éves voltam, már legalább 3-4 éve vágytam egy saját kutyára, ám mivel egyetemre jártam, nem volt túl életszerű, hogy befogadjak egy kölyökkutyát, amikor a legfontosabb dolgom az volt, hogy merre mászkáljak Pécs utcáin szabadidőmben. Sokat álmodoztam arról, hogy lesz egy szőrös kis gombóc, aki a legjobb barátom lesz, és mint a mellékelt fotók bizonyítják, az álmom valóra vált. Azóta nem félek álmodozni. Hiszek az álmaimban.
2. Barátság
A kutya az ember legjobb barátja. Ez tény. Addig, ameddig ezt a saját kutyátokkal kapcsolatban nem tapasztaljátok meg, nem tudjátok, hogy mire gondolok. Hami és Dézi nem csak háziállatok számomra/számunkra. Megosztjuk velük az érzéseinket és a gondolatainkat, ők pedig bambán bámultak, és gőzük sincs arról, hogy mit magyarázunk. De aztán hozzánk bújnak, és úgy érezzük, hogy ők a legjobb barátaink, mert mindenben támogatnak.
3. Bizalom
Amikor Dézi a hűtő előtt ül 4-5 órán keresztül, mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon tudja-e, hogy nem hagyom majd éhezni. A kutyák feltétlen bizalma nagyszerű érzés. Pontosan tudják, hogy a csöppnyi kis testüket kivonszolod akár az éjszaka közepén is a kertbe vagy az utcára, ha az ajtóban ülnek és nyüszítenek, és bár nem hagyod őket túlzabálni, megkapják az utolsó falatot a tányérból, mert mindig gondolsz rájuk. Bíznak benned, még akkor is, ha megfenyegeted őket, hogy vagy kihúznak a konyhából, vagy kirakod őket, mint macskát hoppáré.
4. Felelősség
22 évesen még nem sok mindenért tartozik az ember felelősséggel. Nagyon nagy változás, ha hirtelen ott van nálad egy kis érző lény, aki teljesen rád van utalva. Te adsz neki enni és inni, te vigyázol rá, és ha fáj valamije, te vagy az egyetlen, aki elviheti orvoshoz. Csodálatos érzés ilyen fiatalon felelősséget vállalni egy kutyáért, aki ezt egyetlen pillantásával többszörösen is meghálálja neked.
5. Humor
Akinek kutyája van, az rengeteget nevet. Ebben szinte 100 százalékig biztos vagyok. A kutyáinknak köszönhetően megtanultam, hogy akkor is lehányják a fehér szőnyeget, ha rohanok feléjük, hogy még időben a kőre tegyem őket. Akkor is kukkolnak, amikor úgy tesznek, mintha aludnának. A két kis mókamester feje mindenhol felbukkan, ahol a legkevésbé sem számítanánk rá. Tudom, hogyha éjszaka kimegyünk a mosdóba, akkor meg kell nézni a Wc előtti kis szőnyeget, mert könnyen lehet, hogy kutyából van. Rengeteg rázós és vidám pillanat köszönhető a négylábúaknak, amiből egy kis humorérzékkel bármikor örök élmény lesz. Igen, a zöld hányásból is.
https://www.instagram.com/p/Bu1U1-FA2Fg/
6. Hűség
Való igaz, a világon a kutyák a leghűségesebbek, és amint megérzed, mennyire hűségesek hozzád, azonnal viszonzod ezt. Ők nem hagynak el, nem fordulnak el tőled, ha rosszul vagy, nem legyintenek a problémádra és boldogok, ha te is az vagy. Igazából ők már akkor boldogok, ha rájuk nézel, ha pedig megsimogatod őket, madarat lehet fogatni velük. No persze nem dolmányos varjút, mert attól rohadtul paráznak mindketten.
7. Leleményesség
Nos, ez nem feltétlenül jó tulajdonság, főleg, ha az ember két kutyája annyira leleményes, hogy a határozott tiltásunk ellenére is mindenhol megtalálja a kiskapukat. De sok trükköt lestem el tőlük, és nem félek attól sem, ha át kell másznom egy kerítésen egy marék cseresznyéért. Hami és Dézi a maguk módján piszkos kis bűvészek, és napról napra több fortélyra tanítanak meg.
8. Optimizmus
Bár alapvetően mindig optimista típus voltam, ezek a kutyák megmutatták, hogy mennyi mindennek lehet örülni az életben. Általuk még jobban kitárult a világ. Többre értékelem az éjszakai égboltot, a nap melegét és a virslikben rejlő erőt és lehetőséget is.
9. Türelem
Bizony, a két kutyánk nem a türelem szobra, ugyanakkor nekem százszor nagyobb a türelmem, mióta nálunk vannak. Cipeljük a kis feneküket a vonaton, megharcolunk a fürdésekkel, és mivel egyáltalán nem fogadnak szót (ha nincs kedvük hozzá), minden nap igyekszünk nem darabokra aprítani a kis zsiványokat. Mondjuk úgy: folyamatosan edzésben vagyok/vagyunk.
És bár kedves és jóságos párom, D. hatalmas harcokat vív Hamival – elég csak ERRE a bejegyzésre gondolni – marha aranyosak együtt. Dézinek és nekem szintén elég olaszos a kapcsolatunk, de a konkurenciaharcok mellett azért természetesen nagyon szeretjük egymást. Akkor is, ha Hami lehányja a frissen húzott ágyneműhuzatot, Dézi pedig 365x összepisili a lakást örömében, ha vendégek jönnek. Nekem nagyjából ezerszer több hibám van, mint nekik, a kutyáim mégis velük együtt szeretnek, és isszák minden szavamat.
Így teljes és boldog az életem, és soha nem cserélném el senkivel.