Egy finom étel íze visszarepíthet bennünket gyerekkorunkba, amikor a nagymamánk mákos gubája után mind a tíz ujjunkat megnyaltuk. Egy finom étel illata bármikor felidézi bennünk anyukánk fantasztikus túrógombócát, töltött paprikáját, vagy citromos-túrós piskótáját. Ha pedig a boldog családi emlékekre szeretnénk visszagondolni, néha elég, ha felemlegetjük, milyen volt közösen körbeülni az ünnepi asztalt.
Az ember azt gondolná, hogy manapság már nem igazán népszerűek a szakácskönyvek, hiszen a neten pillanatok alatt megtalálunk mindenféle receptet, sőt, akár válogathatunk is a több száz leírás között. Az azonban biztos, hogy egy saját szakácskönyv, amely a szüleink, nagyszüleink, barátaink és kollégáink féltve őrzött receptjeit tartalmazza, kincset ér. Nem csak ma, nem csak holnap, örökké.
Családunk receptjei – A kedvenc ízeink egy helyen
Nektek van kedvenc receptetek? Egy étel, egy különleges íz, amit bármikor örömmel üdvözöltök? Emlékeztek rá, milyen finomat ettetek néhány éve egy közös családi ebéden, és nem csupán az ízeket, de az élményeket is el szeretnétek tenni az utókornak?
Nem csodálom. Ugyanígy érzek én is.
Máig emlékszem a nagymamám tökfőzelékének ízére, a másik nagyim almás palacsintájára, és persze arra a likőrre is, amit az öcsém készített karácsonykor. Ezeket a kedves ízeket megkoronázza apukám halászléje, a nagynéném baconbe csavart töltött húsa, anyukám utánozhatatlan borsófőzeléke, és természetesen a mézeskalács is, amit mindannyian közösen készítünk az ünnepek közeledtével. A párom pedig úgy készíti a milánói makarónit, mintha olasz gyökerekkel rendelkezne, pedig valójában jobban hasonlít egy svéd vagy német turistára.
Boldog vagyok, hogy rátaláltam arra a szakácskönyvre, amelynek üres lapjai csak arra várnak, hogy egy magamfajta grafomán megtöltse őket élettel. No és persze étellel.
Amikor a Manó Menütől megérkezett a Családunk receptjei szakácskönyvem, azonnal tudtam, hogy miért lesz fontos számomra. Ha azt gondoljátok, hogy csupán azért, hogy felírjam a legszuperebb receptjeimet az utókornak, bizony nagyot tévedtek. Ne vagyok egy konyhatündér, bár van néhány étel, amit egészen tűrhetően főzök meg. Anyukám bezzeg…na ő tényleg tudja, mitől döglik az a bizonyos légy.
Én nem kifejezetten szeretek főzni, és ha lehetőségem lenne választani, bizony inkább órákig állnék a vasalóállvány mellett, mint a gáztűzhelynél. Ennek ellenére vannak olyan ételek, amelyeket magabiztosan főzök, és igyekszem gondoskodni arról, hogy meleg étel legyen az asztalon egy-egy munkanap végén.
A Családunk receptjei szakácskönyv pedig pontosan azért jött létre, hogy ezeket a szívünkhöz közel álló recepteket lejegyezzük, és egy helyre kerüljenek a számunkra fontos ételek. Mint ahogyan közösen üljük körbe az asztalt evés közben.
Miért szeretem ezt a szakácskönyvet?
Imádom a színes tollakat, a noteszeket, a kitöltős füzeteket, és a pocakomat. A családom tagjai pedig remekül főznek, így számomra nyilvánvaló volt, hogy a szakácskönyvet nem csak én fogok töltögetni, hanem például anyukám is. Rábíznám öcsémre és a páromra is, de az ő írásukat szinte esélytelen lenne kibogozni, így az utókorra maximum a kódfejtés maradna.
Nos, a viccet félretéve, ez a könyv felkészült arra, hogy a családom legfinomabb ételeinek receptjét elnyelje, és megőrizze az unokáimnak és dédunokáimnak. Szerencsére úgy álmodták meg, hogy akár színezőként is használhatom, hiszen csak úgy könyörög a rajzokért, saját ábrákért és színes kis feliratokért.
5 dolog, amiért imádom ezt az egyedi könyvet
- Szuperul van tagolva, hiszen a levesek, a főételek, a desszertek, és a péksütemények is külön fejezetet kaptak.
- Az összetevők egy nagy táblázatba kerülnek, és a nehézségi fokot is kiválaszthatjuk a könnyű, közepes és nehéz fokozatok közül.
- Fel tudjuk tüntetni az elkészítési, a főzés/sütési időt, illetve azt is, hogy az adott recept hány adagot takar
- Az elkészítés leírásához elegendő helyet kapunk
- A végén pedig 1-2 üzenetet is írhatunk a Jegyzetekhez. Anyukám ezt a részt kifejezetten mókásra írta, és felhívta a figyelmet minden receptnél a buktatókra is.
Szorgosan töltögettük, ennek köszönhetően szépen gyűlnek a receptek, aminek azért is örülök nagyon, mert magam is meglepődtem azon, milyen nagy munka kézzel írni az üres lapokra. Napjainkban annyit püföljük a billentyűzetet, hogy a kézírás háttérbe szorul. Itt azonban tollat kell ragadni, ezáltal a szeretteink kézírását is megőrzi. A szakácskönyv tehát nem csupán azért imádnivaló, mert a legjobb recepteket rejti, hanem azért is, mert elérte, hogy időt szánjunk rá. És én örömmel szánok időt rá. A francia hagymakrémlevesem ugyanis tényleg megér néhány ajtócsapkodást.
És mutatok néhány példát is, miért érdemes felírni azt is, kinek a receptje kerül a könyvbe. Az enyémben ott van Édesanya borsólevese, Ani óvónéni tésztasalátája, Manci mama mákos gubája, Mária óvónéni pogácsája, és Mamidédi piskótája is. Többen közülük már nincsenek köztünk, a receptjeiket mégis használjuk, és közben felemlegetjük őket, és a velük kapcsolatos kedves emlékeket.
Hiába nem vagyok egy Gordon Ramsay, a ManóMenünek köszönhetően talán egyszer valaki rólam is ilyen történeteket idéz fel főzés közben, a szakácskönyvemet forgatva.
Kóstoló van?