Minden évben hatalmas dilemma, hogy milyen könyvet vigyek magammal a családi nyaralásra. Ismerős a helyzet? Ti is jártatok már így? Esetleg az egész család retteg, nehogy őket nyüstöljétek a kérdéseitekkel?
Én igazi mindenevő vagyok, ám egyben hangulatember is, így ahogyan az nem mindegy, hogy egy adott napon milyen színű/stílusú ruhát van kedvem viselni (mert ha nem jól választok, egész nap egy kötözött sonka és Szörnyella szerelemgyereke vagyok), úgy a könyvekkel kapcsolatban is fennáll ez a kukacoskodás. Hibbant egy nőszemély vagyok..ez van. De szeretek olvasni.
Induljon a kukac-túra!
Rohadásig van a könyvespolcom el nem olvasott könyvekkel, de a dilemma sokkal tovább mutat annál, mint hogy melyiket is kapjam le a polcról. Mutatom, milyen szempontoknak kell megfelelnie a könyveknek, ha a nyaralás miatt állítom őket glédába:
- Vajon elég hosszú? Mert ha nem, és a nyaralás közepén kiolvasom, akkor fix a hiszti a többi napon. Ráadásul vannak olyan könyvek, amelyekkel nagyon gyorsan haladok, szóval ez itt dupla pontos kérdés.
- Folytatásos? Ha igen, az egy jó pont, mert van utánpótlás, és elkerülhető a hiszti.
- Tetszik az író stílusa? Mert tegyük fel, hogy elviszek magammal egy háromrészes könyvsorozatot, elkezdem olvasni, és már az első oldalnál úgy döntök, hogy na nekem ez most nem tetszik. Sőt! Szívesebben dugnám a kezem egy tarantula pókokkal teli verembe, mint hogy folytassam. Akkor vagy beiratkozom az első könyvtárba (ami nincs a környéken), vagy veszek egy könyvet…ismét.
- Mire vágyom igazán? Krimire? Valami klasszikusra? Igazi limonádéra? Esetleg fantasy-ra? Ennek kellene talán a kiindulópontnak lennie.
- Milyen nagyok a betűk, és vannak-e képek a könyvben? Mert én nem kedvelem, ha egy regényben képek vannak, ugyanis szeretem én elképzelni a szereplőket, és a helyszínt. Elvégre az olvasás pontosan ezt a fajta szabadságot adja meg a fantáziánknak. Ha pedig öklömnyi betűk vannak a könyvben, akkor hipp-hopp kivégzem, mielőtt még annyit mondhatnék: “Skera az árnyékba olvasni!”
- E/1-ben ír a szerző? Mert ahhoz néha van kedvem, néha meg nem.
- És a legfontosabb: Megfog a téma? Egyből beleszeretek, mint a kedvenc tengerészmintás nyári ruhámba, vagy csak úgy megszokom, mint az egészséges tartást biztosító Scholl papucsot?
Nos, éppen ezeken őrlődöm napok óta, ugyanis az idő sürget, alig van időm a nyaralásig, és a könyvemet éppen kiolvastam, szóval belefognék egy újba. És itt azt iménti lista máris szem elé kerül!
A taktika – Ami nem vált be
Szóval leültem este 11-kor törökülésben a könyves birodalmam elé, és szelektáltam. Kiválasztottam azokat a könyveket, amelyek szóba jöhetnek, majd hajnali egyig beleolvastam mindegyikbe, hátha úgy könnyebb lesz a döntés.
Volt nálam krimi (Lisa Gardner: A kamra, Nem bújhatsz el, Tess Gerritsen: A sebész, A tanítvány), sci-fi (James Dashner: Az útvesztő-sorozat, Veronica Roth: A beavatott-sorozat), angol klasszikus (Jane Austen: Emma, A klastrom titka) és egy kis Harry Potter is. Jaa, és limonádé gyanánt Katie Fforde új regénye is, ami teljesen friss és ropogós. Még. Van ám még más is a tarsolyomban, de azok nem folytatásos regények, illetve még nem mindegyiknek szereztem be a második, esetleg harmadik részüket.
Próbáltam úgy gondolkodni, ahogyan András (Szabad gondolatok) tenné, vagyis félretettem az érzelmeimet, és próbáltam logikusan dönteni, de nem igazán ment, tekintve, hogy azt továbbra sem tudom megtippelni, mihez lesz kedvem a medence mellett. A leglogikusabb választás nyilvánvalóan az e-book lenne, de nyaralás alatt szeretem kézbe venni a könyvemet, hiszen a mindennapokban folyamatosan telefon, tablet vagy laptop van a kezemben. Jó ebből egy kicsit kizökkenni.
Az ujjaim teljesen kikészültek mostanára, a csuklóim pedig folyamatosan fájnak az ínhüvelygyulladástól. Vagy a leendő ínhüvelygyulladástól.
Szóval marad a totó
Ahogy magamat ismerem, még az utolsó pillanatban is esélyes, hogy kicserélem a bőröndben a könyveket, hátha úgy jobban döntök. Vagy mégsem. Vagy mégis…
Na ez van akkor, ha az ember annyira szeret olvasni, hogy az meg sem fordul a fejében, hogy könyv nélkül égjen szénné a családja körében. Egy könyv mellett azért ez mégis szórakoztatóbb!
Nehéz kérdés. Én általában könyvtárból szerzek magamnak könyvet, és igyekszem olyan szerzőt választani, akiről még nem hallottam. Fülszöveg alapján szoktam dönteni, mennyire érdekes a történet. Ez az E/1 meg egy érdekes szempont, eddig azt hittem, hogy csak a nagymamámnak fontos (most már, ő, az anyai nagymamám az egyetlen élő nagyszülő, a másik nagymamának lesz holnap a hagyatéki tárgyalása), ő ugyanis egyáltalán nem olvas E/1 könyvet, és a családból senki nem érti, hogy miért nem…
Nekem hangulat kérdése, de MINDIG megnézem, hogy E/1-e 🙂