Legalábbis én nagyon nem vágytam. Annyira nem, hogy amikor szembesültem velük, legszívesebben hisztitáncot jártam volna a Batthyány tér közepén. Toporzékolással, sipítással, meg mindennel.
Bizony, a tudat, hogy elköltözöl valahonnan, nagyon jó érzés, ám a dobozolás, és a pakolás nagyon nem az. Azt hiszed, hogy szerzel néhány dobozt, és már hipphopp, meg is vagy a költözés nagyjával. Jaaa, dehogy.
De ezt csak akkor tudod, ha legalább egyszer átélted.
Költözés, ahogyan nem vártad
Álmodban már beraktad az összes cuccodat a költöztetőkocsiba, aztán amikor az éjszaka közepén felébredsz, rájössz, hogy távolabb vagy a végétől, mint gondolnád.
Főleg akkor, ha hozzánk hasonlóan nem csupán a személyes kis szarjaidat viszed magaddal, hanem a bútorokat, és a többi berendezési tárgyat is. A szemétláda szomszédod miatt, aki nem hagy élni.
Mutatom, mi volt az a 10 zűrös lépés, amitől égnek állt a hajam. És ha egyszer költözöl, a tiéd is égnek áll majd.
1. Por, por és por
Na igen. Sosem tudod meg, hogy mennyi por van a lakásodban, amíg el nem kezded bepakolni a cuccaidat dobozokba.
Olyan helyeken és olyan kis zegzugokban fér el 100 tonna por egyszerre, ahol már
a hangyák is csak Rambo-kúszásban férnek el.
2. Műanyag dobozok és bögrék
Azt hiszed, hogy te vagy a MESTER, mert a konyhád hiperszuper hangulatos, és tele vagy helyes bögrékkel és praktikus dobozokkal?
No, akkor kezdd el őket beletenni kartondobozokba. Meglátod, hogy az 500 bögre közül kb hármat használsz szívesen, a marha praktikus műanyag dobozoknak pedig 80%-ban nincs meg a teteje.
Ezeket egy tetőfaló lény megzabálja esténként, hogy soha többé ne találd meg. Még a töküres lakásban sem.
3. “Csak néhány könyv”
Mert a könyveid olyan szép színesek, annyira izgalmasak, és egyébként is büszke vagy rájuk. Aztán veszel 2-3 kartondobozt, és meglátod, hogy 12-13 kellene inkább, mert ha a könyveidből egyet elteszel, 123 másik terem a helyén a polcon.
Nyilvánvalóan nem lehet őket normálisan eltenni, és a tetejük olyan poros, mintha évek óta nem kerültek volna porrongy közelébe. Aztán másnap elmész és veszel egy könyvet, mert annyira de annyira vágsz rá, és mert úgyis alig van néhány. Száz.
4. Elgurul a pöttyös…
Mind a húsz.
Nálunk ugyanis D.-nek muszáj állandóan labdákat hazahoznia. Strandoláshoz való labda, mini kosárlabda, focilabda, NFL csodalabda, szivacslabda, labdapárna, szuperhősös labda, sima gumilabda. Satöbbi.
És persze ezekből minden dobozba kerül 1-2, hogy amikor majd kipakolsz az új lakásban, tudj örülni a pöttyös idegbajnak.
5. A fürdőszobai rémrumli
Mert a fürdőszobában sokkal több szajré van, mint gondolnád.
Nekem mondjuk az utazásoknál is sokkal több cuccom van, mint azt egy normális ember el tudná képzelni. Pedig nem sminkelem nagyon magam, vagy legalábbis nincs ezerféle alapozóm, és tudjaafenemilyenkencém.
De ami van, abból is meg lehetne tölteni egy Rossmann raktárat. Egy olyan nagyobb fajtát, aminek a parkolójában hatalmas kamionok is vannak. És ezek a cuccok bizony sehol nem férnek el normálisan, a 150 körömlakk pedig úgy hernyózik fel-le a kozmetikai táskában, hogy csoda, ha épségben kibírják az egész cécót.
6. Egy-két cipellő, itt-ott!
Na, hogyha D.-nek labdája van sok, akkor nekem cipőm. A világ összes pasztell árnyalatában, virágokkal, csíkokkal, pöttyökkel, meg persze ott vannak az egyszínű darabok, a balerinák, a szandálok, a sportcipők, a 12 féle őszi cipő, meg a sok “ez jó lesz valamire” darab.
Gyilkos érzés betenni őket bármilyen kosárba, tudván-tudva, hogy méltatlan helyzetben várják majd, hogy egyszer ismét teljes pompájukban díszelegjenek.
7. A kutyacuccok száz árnyalata
Mert van unikornisos, szuperhősös, békás, cicás, és mókusos kutyatálkánk is, nem beszélve a helyes téli kutyakabátokról, a fenséges nyúl- és disznófül rágcsákról, és a marhafejbőrről.
A szentséges CIPŐISTENSÉG tudja csak, hogy ennek a két kutyának több cucca van, mint nekem cipőm. És D.nek labdája.
Persze muszáj magaddal vinni őket, mert mit ér egy új lakás nyálkás, ragacsos és büdös nyúlfülek nélkül?? Mit ér a költözés büdös, füllel teli zacskók nélkül?
8. A nemszeretem tárgyak
Amíg a cipőket és könyveket szívesen pakolod el, és képzeletben már látod a leendő helyüket, addig az olyan tárgyakat, mint a lavór, a ruhaszárító, a vasaló és a rengeteg tisztítószer, nagyjából letojod. Nem is teszed el, csak amikor már az utolsó pillanatban rákényszerülsz arra, hogy a nemszeretem tárgyaknak is találj helyet.
Hajaj, mennyi ilyen van még. A fogasokat sem lehet normálisan elpakolni, és formátlan tárgyakat sem. De muszáj. És ettől égnek áll a hajad. És szidod azt, aki feltalálta a fogasokat. Még az anyukáját is szidod. Nem szépen. Csúnyán.
9. A kihívás az ágyban lakozik
Már megint a huncut dolgokra gondoltok, ugye? Ti kis mókásak!
Ott van a szokásos párna, kispárna és takaró. Meg a 800 díszpárna, aminek ugyan semmi haszna, de legalább megtöltenek 3 teljes, hatalmas extraerős fekete szemeteszsákot, hogy az új lakásban is elfoglalják az ágyad felét.
Nem dobod ki őket, de tudod, hogyha a fele lenne csak meg, akkor is bőven elég lenne a készlet.
És újabb zsákok kellenek a szuper törölközőknek, ágyneműknek és lepedőknek, amiből rengeteg van, mert HATALMAS SZÜKSÉG van rájuk, és csak a helyet foglalják mindenhol.
De legalább pasztell árnyalatban.
A kacatok
Minden lakásban van kacatos fiók. Nálunk minden szobában van, csak néhol kacatos kosárka, mutatós láda, vagy látványos és csinos mappa jelmezbe bújik.
A fele szemét, amit jó esetben kidobsz költözés előtt, de a másik felét semmilyen tematika szerint nem tudod rendezni, ezért van ugyebár összeömlesztve. Gyertyák, tollak, hasznos (de nem létfontosságú) papírok, aranyos emlékek, kis noteszek, nagy noteszek, füzetek, matricák, stb.
Költözés előtt vásárolsz még legalább 5-6 kosarat, amiben majd milyen jó lesz tárolni ezeket, és ezzel kezdődik az egész káosz előröl. És azokat a kosarakat is telerakod a kincsekkel.
Soha nincs vége a dobozolásnak, legalábbis úgy érzed. Zűrösek a napjaid és megtippelni sem tudod, hogy hova mit tettél. Én két kezemen sem tudom megszámolni, hogy hányszor költöztem már, mégsem tudom elég okosan csinálni.
Sebaj, marad ez a zizis verzió, labdákkal, kacatokkal, cipellőkkel, és műanyag dobozokkal. Hogy emlékezetes legyen e nemes alkalom még évek múlva is. Amikor talán már tök máshol laksz majd.
Ti sokszor költöztetek már? Imádtátok?
Én utoljára 6 évesen költöztem, akkor még nem én pakoltam. De volt már részem néhány éve az akkori munkahelyem költözésében. Az sem volt egyszerű!
De ott legalább nem a te cuccaidat kellett elpakolni. Talán egy fokkal jobb. Azért, mert tudod, hogy a kupit nem te csináltad, és nem te halmoztad fel a rengeteg hülyeséget 🙂
A legizgalmasabb része az volt, amikor a bútorokat (mindkét helyen lift nélkül) le kellett vinni a szűk (és kanyarodó) lépcsőn az 1. emeletről, majd az új helyen felvinni majdnem olyan szűk és egyszer szintén kanyarodó lépcsőn a 2.-ra.