Dohányoztam? Igen. Most dohányos vagyok? Nem. Biztosan azért nyitottad meg ezt a bejegyzést, mert le akarsz szokni a cigiről, vagy valakit le szeretnél róla szoktatni. Ha az első opció igaz, akkor üdv, és kérlek maradj az oldalon velem. Ha a második, akkor van egy rossz hírem: senkit nem fogsz tudni leszoktatni a dohányzásról, aki saját meggyőződéséből nem jut ugyanerre a döntésre. Ez van, sajnos le kell nyelni a békát.
Ha még mindig velem maradtál, akkor bizonyára sokat foglalkoztat a gondolat, hogy le kellene már tenni azt az undorító, büdös cigit. Most persze ezt mondom, de valljuk be, aki dohányzik, az ezen a tényezőn minden egyes rágyújtás alkalmával felülemelkedik, hiszen mégiscsak rágyújt. Nem igaz? Nos, van egy csodálatos módszer arra, hogy miként tudsz leszokni a dohányzásról minél hamarabb. Nem csalás, nem ámítás, így van.
Nem ajánlok csodamódszereket, tablettákat, varázspálcát, meg a fene tudja, hogy mennyi baromságot. Ha ezekbe szeretnél kapaszkodni, megteheted, de a legjobb módszer erre az, hogy egyik napról a másikra leteszed a cigit.
AKARATERŐ
Nem erre a tanácsra vártál, igaz? Pedig ezt kapod.
Én közel 10 évig dohányoztam, kisebb-nagyobb “lelkesedéssel”. Ez azt jelenti, hogy 16-26 éves korom között bizony rengeteg pénzt szórtam el cigire, teljesen feleslegesen. Nyilván 16 évesen még nem állandóan dohányoztam, hiszem sosem lett volna rá pénzem, de bizony nagyon gyakran gyújtottam rá. Az egyetem alatt végig cigiztem, amin nem sokat segített az sem, hogy az akkori párom folyamatosan dohányzott. Akkoriban ez szerves része volt a napi rutinomnak, mint most a tiédnek. Amikor aztán megváltozott az életemben egy csomó minden, és jött D., szépen lassan megnyugodtam, és letettem a cigit. Akkor voltam 26 éves.
Kezdett iszonyatosan ciki lenni, hogy télen a -15 fokban kint ácsorgok a teraszon, és dohányzom a reklám alatt, ő pedig bent a meleg lakásban kényelmesen üldögél, és vígan szotyizik. Mivel régen rengeteget sportolt, neki kimaradt a cigi az életéből, én pedig minden cigi után járkáltam fogat mosni…hát nagyon unalmas volt egy idő után. Aztán eldöntöttem, hogy nekem ebből elég. És akkor, ott, a fél doboz ciginél abbahagytam a dohányzást. De van ez ám még tovább is…
Nem vagyok zseni, és nincs mindenféle szuperképességem, nem is én vagyok az egyetlen, aki letette a cigit egyik napról a másikra. A nagypapám, az apukám és D. apukája szintén így szokott le, és nekem elhihetitek, ők sokkal keményebb diócskák volt e téren nálam. Ha nekik ment, akkor bárkinek megy. Itt most évtizedekről beszélünk, több évtizedről, amit végigcigiztek, gyakran napi egy doboznál is többet “fogyasztottak”. Most cigi nélkül élnek mindannyian, nagypapám 89 éves múlt. Minden csak akarat kérdése.
Nyávoghattok, hogy “Jaaaaj, de most annyi minden van az életemben, kell a cigi”, meg hogy “Nem akarok meghízni, ha leteszem a cigit”, valójában ezek csak ronda kifogások. Határozd el magad, akard az egészet, és felejtsd el az óvodás hisztit. Ha nem akarsz leszokni, akkor pedig nincs semmi baj, a te döntésed, jogod van hozzá.
Nem akarlak semmire rábeszélni.
Hiányzik a cigi? Nagyon. Sőt, most 32 évesen is előfordul, hogy rágyújtok. Főleg akkor, ha olyan barátokkal találkozom, akikkel régen is rágyújtottam. Mondhatnám, hogy nem is érdekel már, nem jó érzés, de nem fogok hazudni. A legjobb 10 beszélgetésemből 5 biztos, hogy egy cigizgetős, de mély, hosszú, tartalmas szóváltás volt.
Aki egyszer dohányos volt, annak mindig hiányozni fog a cigi, vagy az a hangulat, amit a dohányzáshoz köt. Ez mindenkinél változó, tudom. Én pl reggel kávé mellé sosem gyújtottam rá, de esténként, a nap végén nagyon jó volt egy cigivel kiülni a teraszra az albérletben, és olvasgatni. Ezek a helyzetek most, 6 ÉV UTÁN is hiányoznak.
- Szalonnasütés közben üldögélni és cigizgetni
- Szórakozóhelyen egy pohár koktél mellé elszívni egy szál cigit
- Vízparton éjszaka beszélgetés közben rágyújtani, stb.
Nyilván tudod, miről beszélek.
Ha pedig csak osztod az észt, hogy “Minek szívod azt a büdös cigit?”, “Ha szeretnél engem, akkor abbahagynád”, és társai, akkor neked azt üzenem, hogy hagyd abba a kenyérevést, a cukor zabálást, a Mekis hamburgert, az energiaitalt, a sört, vagy bármi mást, amiért teljesen odavagy meg vissza. Nem jó vicc, ugye? Mindenki rá van kattanva valamire, amiről nem ártana leszoknia. Ne bántsd a dohányost, ő is ember. Akkor is, ha olyan, mint a Shrekben a sárkány. Füstölög.
Én ma már bármikor rágyújtok úgy, hogy utána mondjuk 2 évig nem fordul elő újra. Már nem olyan a kapcsolatom a cigivel, mint régebben, de tény, hogy olykor hiányzik a feeling. Na a szag, az nem. Meg az, hogy télen az egész hajam beszívta a füstöt, meg a kezemnek is olyan szaga volt, mintha a kukából gyűjtöttem volna össze a dekkeket. Tudok spórolni, nem veszem el a pénzt más elől, és nem rinyálok, hogy nincs semmire lóvém (miközben kilóg a bagó a számból). Tudni kell mérlegelni és dönteni. Ennyi az egész.
Ha idáig elolvastad, amit írtam, akkor komolyan csodálkozom. Tényleg nem azt kaptad, amit vártál, ugye? Miért, mit vártál, csodát? Csodák csak akkor vannak, ha teszünk értük. Tegyél érte, vagy gyere, gyújtsunk rá egyszer egy jó pohár rozé mellett, és beszélgessünk. Én nem ítéllek el.
Az akaraterő a mai napi kincsem.
