A nálam fiatalabbak már bizonyára nem emlékeznek a pöttyös, csíkos és delfin könyvekre, hiszen én is csak azért ismerem őket, mert a szüleimnek rengeteg van belőlük, és miután egyet a kezembe nyomtak, folyamatosan végeztem ki őket, szépen sorban egymás után. Mindegyik szerelem volt első olvasásra. Na de miért is szeretjük őket ennyire?
Gyerekkoromban édesanya esténként mindig mesélt nekünk, és mivel imádnivalóan hangsúlyoz mesélés közben, nagy élmény volt hallgatni. Amikor már tudtam olvasni, anyu a sor közepénél félbehagyta a történet mesélését, és meghagyta nekem, hogy ha érdekel a folytatás, van lámpa, tudok olvasni. Olvassam én. Itt kezdődött a szerelmem az olvasás és a könyvek iránt, és a mai napig tart. Mindenevő vagyok, bármit szívesen elolvasok.
Rég nem írtam már könyvajánlós bejegyzést, ennek az az oka, hogy csak azokról a könyvekről szeretnék a blogon írni, amik valóban megdobogtatják a szívem. Az elmúlt hónapokban sokat változott az olvasási szokásom, tekintve hogy teljesen megváltozott a napirendem. Az előző munkahelyemre metróval jártam, oda-vissza összesen két órám volt olvasni. Tökéletesen kikapcsolt, elmerültem abban a világban, amiről a történet szólt. Imádtam. Mostanában lényegesen kevesebbet kell utaznom, így kevesebb időm jut az olvasásra is napközben. Az új stratégiám az, hogy még a járdán, gyaloglás közben is a könyvembe bújok, ezáltal többen néznek idiótának, de legalább olvasok.
Kiskamasz koromban nagyon sok könyvvel ismerkedtem meg. A pöttyös és csíkos könyveket főleg anyukám ajánlotta, a delfin emblémásokat pedig apukám is nagyon dicsérte. (Persze aztán apu “megfertőzött” a krimikkel is, de ez már egy másik történet.) Mostanában elkezdtem újraolvasni ezeket a pöttyös, csíkos és delfin könyveket, és nagyon sok örömet lelek bennük. Mind a három típusból vannak kedvenceim, de nem könnyű választani közülük, hiszen mindegyikhez kedves emlékek fűznek.
Nagyon szeretem Csukás Istvánt, a regényei közül a Keménykalap és krumpliorr, és a Nyár a szigeten a kedvenceim. Bámulatosan nyugodt, boldog és izgalmas gyerekkort mutat be mindkettő. Emlékszem, amikor először olvastam őket, annyira elvarázsolt az a világ, hogy néhány oldalt a legvégén folyamatosan újra és újraolvastam, hogy minél később legyen vége a könyvnek. Csukás István tollából bármit szívesen olvasok, mert lenyűgöznek a történetei. Egyszer volt szerencsém egy dedikáláson találkozni vele, és azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy fantasztikus élmény volt.
A delfin könyvek közül nagyon tetszett még a Vakáció a halott utcában, Az igazi Robinson, A láthatatlan professzor, A földrengések szigete, a Linkóci kapitány kalandjai, vagy például A kincses sziget. Ennél persze sokkal több delfin könyv volt otthon a polcon, hiszen apukám és anyukám rengeteget olvastak kamaszkorukban, akárcsak pöttyös és csíkos könyvet. A csíkos könyvek közül nagyon szeretem az Alea, az eszkimó lány és a Szamóca lányok történetét. A Szamóca lányok különösen hozzánőtt a szívemhez, mert a Balatonon játszódik, amiért egyenesen rajongok. Nemrégen újra elolvastam a könyvet, és bár én 1986-ban születtem, azt kívántam, bárcsak 1973 nyara lenne. A nyári diákmunka a Balatonnál sokakban kedves emlékeket idézhet fel, akárcsak a gyermekkori barátságok és az első szerelmek izgalma.
A pöttyös könyvek ugyanennyi szeretetet ölelnek fel. A két Lotti talán mindenki számára ismerős, hiszen még ma is gyakran kötelező olvasmány az általános iskolában. Nem véletlenül. Biztosan van olyan, akinek már a könyökén jön ki a történet, de én nem tudom megunni. Mivel a pöttyös könyvekkel kezdtem legelőször ismerkedni, mindig mosolygok, ha rájuk nézek. A Csiki-csuki, az Álarcosbál, a Harisnyás Pippi, az Ének a küszöb előtt egytől egyig megdobogtatják a szívem.
Bár inkább a szüleim gyermekkorában voltak igazán népszerűek ezek a könyvek, nagyon boldog és hálás vagyok, hogy “megörököltem” tőlük azt a kíváncsiságot (az olvasás és az új történetek megismerése iránt), mely elvezetett a pöttyös/csíkos/delfines világába. A színes és izgalmas regények engem is nosztalgikus érzéssel töltenek el, nemhogy a nálam idősebb korosztályt! Remélem, hogy majd én is továbbörökíthetem a gyerekeimnek azt az élményt, amit az olvasás jelent számomra. Ha abban a világban a gyerekek a ’60-as, ’70-es évek történeteivel is megismerkednek majd, talán helyreáll az egyensúly a rohamosan fejlődő technika és a mezítlábas nyári számháborúk között. Ezért megéri küzdeni. Mert a Szamóca lányok és Szigliget nem merülhetnek feledésbe.
Nektek van kedvenc könyvetek?
Én is így olvasok 🙂 Meg kell becsülni azt a pár percet amit olvasással tölthet az ember.
Csukás Istvánt imádom, annyira kedves személyiség, a Keménykalap és Krumpliorr pedig különösen a szívem csücske, a tv-sorozatot pedig minden nyáron tűkön ülve vártam, együtt nézte az egész család.
A nagy kedvenc pöttyös könyvem nekem a Szöszi volt.