Ismét itt egy téli hétvége, de talán titeket is felvillanyoz a tudat, hogy legalább a januárnak vége. A hűvösebb estékre ezen a héten a kedvenceimet ajánlom nektek. Persze ezer másik kedvencem is van, de ezeket különösen szeretem, így szeretném veletek is megosztani. Továbbra is nagyon örülnék annak, ha megosztanátok velem a ti kedvenc film, zene és könyvélményeiteket!
Leírás:“Astrid tizenötéves kamaszlány. Kaliforniában él édesanyjával, a szép, szabados életű költőnővel, Ingriddel. Életük nyugodtan zajlik, amíg be nem lép a családi idillbe a nyugtalanító Barry. Ingrid őrülten szerelmes lesz belé, a férfi viszont elhagyja őt és tönkreteszi életét. Bosszúból Ingrid megöli a férfit egy halálos méreggel, amely kedvenc virága kivonatából készült. A gyilkos nőt életfogytiglani börtönre ítélik, Astrid kálváriája pedig elkezdődik. Nevelőotthonok és nevelőszülők tucatjait kénytelen elviselni. Korán megismeri a szerelmet és a megaláztatást, a vak hitet és a kiábrándulást, a drogokat és az éhezést. A viharos évek alatt csak az édesanyjával folytatott levelezés tartja benne a lelket. Ingrid ahogy tudja, megpróbálja felkészíteni lányát a túlélésre, Astrid viszont tapasztalatai által a szeretet értelmével ajándékozza meg a szenvedélyből tévútra tért anyát…” (mozicsillag.cc)
Vélemény: Nem hiszem, hogy látta a filmet az, aki az alábbi leírást készítette. A történet lényege ugyanis az, hogy meglássuk, hogyan alakulhat egy gyermek élete az amerikai szociális ellátórendszer hiányosságainak/hibáinak köszönhetően. De beszélhetünk akár a hazai problémákról is, hiszen tapasztalataim szerint hazánkban is hatalmas nehézségek árán nőnek fel a nevelőotthonokban élő gyerekek. Astrid, a film főszereplője megtudja, milyen borzalmas lehet, ha egy nárcisztikus anya felügyelete alatt nevelkedett lány az anyja mellől nevelőotthonba, majd nevelőszülőkhöz, végül örökbefogadó szülőkhöz kerül, miközben sehol nem találja a helyét. Tanulságos film, remek szereposztással. Azoknak ajánlom, akik nem egy szirupos sztorira vágynak, nem is akcióhorrorra, de szeretnek gondolkodni az élet nehézségein.
Leírás: “Földes László (közismert becenevén Hobo; Újpest, 1945. február 13. –) Kossuth-díjas magyar bluesénekes, dalszerző, előadóművész és a Hobo Blues Band alapító tagja és énekese.1968-ban írta meg első dalszövegét „Lakájdal” címen.1978 áprilisában egy Lajos utcai kocsmában alakult meg a Hobo Blues Band. Ez Hobo elképzelése szerint egy hobbizenekar, amelynek akkori tagjai a következők voltak: Szakács László (dob), Gecse János (basszusgitár), Kőrös József (gitár), Földes László (ének).2008. október 2-án a Hobo Blues Band akkori felállását megszüntette.
2009-ben a HBB egyetlen koncertet adott a Pannónia Fesztiválon, volt zenekari tagokkal. Hobo újabb szólólemezt készített, a Circus Hungaricus-t, amelyet a szakma és a közönség is elismeréssel fogadott. A lemezen közreműködő zenészekkel Hobo és Bandája néven turnézik. Az album alapján azonos címmel színdarab is készült. 2010-ben Fonogram Életműdíjat kapott.” (wikipedia)
Vélemény: Nagyon nagyon nagyon szeretem Hobo zenéjét. Több alkalommal is voltam már koncertjein, de amit még annál is jobban élveztem, azok a verses estjei. Egyszer még egyedül is elmentem egyre, mert Kecskeméten nem találtam éppen akkor senkit az ismerőseim között, aki hozzám hasonlóan annyira élvezte volna. Hobo úgy adja át a verseket, hogy közben teljes egészében átélem, és érzem a költő gondolatait, érzéseit is. Egyik kedvencem tőle József Attila: Kései Sírató című verse. Emellett természetesen odavagyok Hobo saját dalszövegeiért is, amik kivétel nélkül okos és mély mondanivalóval bírnak. Azoknak ajánlom, akik szeretik a megzenésített verseket, vagy rock and rollt.
Leírás: “EZ ITT RACHEL WALSH, huszonhét éves, és egy pár negyvenkettes méretű lábfej boldogtalan tulajdonosa. Rendszeresen ágyba bújik Luke Costellóval, egy olyan férfival, aki szoros bőrnadrágot visel. És kedveli – egyesek szerint túlságosan is – a partidrogokat.
Aztán egyszerre minden rosszra fordul, és Rachel egy klinikán találja magát. Fel van háborodva. Hát nem látják, hogy ő nem olyan sovány, mint amilyenek a függők szoktak lenni? De nézzük a dolog jó oldalát: úgy hírlik, hogy az ilyen rehabilitációs helyek tele vannak jacuzzikkal, edzőtermekkel és elvonási tünetekkel küzdő rock sztárokkal. Különben is, igazán ráfér már egy kis üdülés.
Rachel nem számít arra, hogy testes középkorú férfiak fogadják barna pulóverben, és hogy annyi a csoportterápia, mint égen a csillag.
” (bookline.hu)
Vélemény: Ez a könyv számomra pontosan szemlélteti, hogy milyen tagadásban élnek a szenvedélybetegek. Aki nem találkozott még élőben ezzel a jelenséggel, az nem biztos, hogy meg tudja ezt érteni, én azonban a munkám során korán számos alkalommal tapasztaltam a drog, alkohol és gyógyszerfüggőség által kiváltott reakciókkal. A történet olvasása közben mégis folyamatosan változtak az érzéseim Rachel iránt, néha utáltam, néha megvetettem, néha sajnáltam, de sok esetben szimpatizáltam vele. Lebilincselő olvasmány, én 2 nap alatt kivégeztem. Azoknak ajánlom a könyvet, akik kíváncsiak a szenvedélybetegek gondolatainak legmélyebb részeire is.