Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én nagyon-nagyon szerettem gyerek lenni. Imádtam, hogy az időm nagy részében babázhatok, biciklizhetek a barátaimmal, vagy legózhatok. Nem is vágytam többre, talán csak néha arra, hogy felnőtt legyek, hogy “azt csinálhassak, amit csak akarok”. Most, hogy felnőtt vagyok, már egyáltalán nem örülök a ténynek, hogy az vagyok.
Sokkal nagyobb szabadságra, színesebb napokra és több legózásra számítottam. Emlékszem, megfogadtam, hogy a fizetésemből sokszor veszek majd magamnak Legot, és lesz egy szobám, ahol egy egész várost rendezek be vele. Arról ábrándoztam, hogy a napjaim nagy részében mesét nézek, és minden este tejbegrízt vagy palacsintát vacsorázok. Azt hittem, hogy fenékig tejfel minden felnőtt ember élete. Nem sejtettem, hogy valójában a legjobb gyereknek lenni.
Mióta felnőtt vagyok, arra sincsen időm, hogy levegőt vegyek. Az elmúlt hetekben egyre csak tornyosulnak a fejem fölött a problémák, az elintéznivalók és az elmulasztott dolgok. Csak hogy néhányat említsek:
- Két hete folyamatosan fáj a fogam, mára pedig annyira feldagadt az ínyem, hogy úgy nézek ki, mint egy gyűjtögető hörcsög. Vagy mint egy kisgyerek, aki teletömte a száját cukorkával. Akárhogy számolom, fogorvoshoz csak a következő hét utáni héten juthatok el leghamarabb (ha szerencsém van, és fogad), hiszen addig minden nap este 18-ig dolgozom.
- Nagy nehezen eljutottam szemvizsgálatra, mert a mostani szemüvegemmel nemhogy a feliratot nem látom a tévében, de már kezdek ciki lenni a hunyorgásommal az utcán is. Az új szemüvegemért azonban már nem tudok elmenni, mert munkaidőn kívül már nem jutok oda úgy, hogy nyitva is legyenek.
- Már egy ideje szeretnék elmenni moziba/turiba/könyvesboltba, de örülök ha hazaérek, és nyugalom van.
- A TAJ kártyám lassan 3 hónapja a háziorvosnál pihen, mivel anno ottfelejtettem nála, de nem jutok oda, hogy elmenjek érte. Nagyon bosszantó, mert bármi történik, szükségem lehet rá. (Mint most is, hogy el kellene jutnom fogorvoshoz) Apropó!!!! Ki tud a fővárosban megbízható, normális fogorvost????
- Hetek óta nem vittem el a kutyákat sétálni, és ha rajtam múlt volna, majdnem éhen haltak volna. D. teljes mértékben magára vállalta ezt a feladatot, amiért nem győzök elég hálás lenni neki. Bevásárol, kutyakaját vesz, ápolgatja a lelki világukat…
- Szégyellem bevallani, hogy egy szobanövényem meghalt amiatt, hogy nem öntöztem meg időben. Nagyon szeretem a virágaimat, és ez a példány hosszú évek óta velünk lakik. Vagyis már csak lakott. Apróságnak tűnhet, engem mégis bánt.
- A vasalnivalók majdnem olyan magasan tornyozódnak, mint amilyen magas én vagyok (175 centire nőttem, úgyhogy gondolhatjátok, ez mennyi ruhát jelent). Nagyon szeretek vasalni, de ez már nekem is sok…
És ez csak néhány dolog azok közül, amik bántanak mostanában, és akkor a nagyobb, komolyabb dolgokról még nem is ejtettem egyáltalán szót. Az az igazság, hogy a rengeteg szuper dolog mellett igen sok hátránya van annak, hogy felnőtt vagyok. Ha tehetném, egész nap a Duna mellett üldögélnék egy jó könyvvel a kezemben, a kutyák körülöttem lófrálnának, D. pedig az egyik labdáját rugdosná, és nagyokat cselezgetne.
Sosem csinálok palacsintát, mert félek, hogy elrontanám, hogy letapadna, odaégne, nem tudnám megfordítani, stb. Pedig csak rajtam múlik, hogy ha nem is minden este, de olykor egyek a kedvenc desszertemből. Gyakran veszek magamnak egy-egy Lego minifigurát, mert a gyűjteményem még nem teljes. Az albérletben nincs elegendő helyünk egy Lego szobához, de egy helyes dobozt azért már meg tudok tölteni a kis emberkékkel.
Aki ismer engem személyesen, vagy néhány bejegyzésemet olvasta már, az tudja, hogy én a végsőkig ragaszkodom a kis idióta, gyerekes szokásokhoz, és hobbikhoz. Nem érdekel, ha mások szerint ciki vagyok, nekem fontos, hogy az életem tele legyen színes, vidám, aranyos dolgokkal, amik talán örök gyerekké tesznek, de ez legyen a legnagyobb baj.
Nem olyan jó felnőttnek lenni, mint képzeltem. Sok nyűg, megoldásra váró feladat, határidős teendő van körülöttem, az esti tejbegrízek és nonstop legózások helyett. Gyakran csak azt kívánom, hogy hétvége legyen, de nem gondolok bele, hogy úgy szaladnak a napok mellettem, hogy csütörtökön már nem tudom, mi volt hétfőn. Bőven van min változtatnom, hogy jobban kiélvezhessem a mindennapokat. Törekszem arra, hogy érdemben megéljem az időmet, és ehhez igen nagy százalékban csak arra van szükség, hogy átkattanjon egy kapcsoló a fejemben.
Hova tűntek olyan gyorsan a gondtalan, játékos, vidám gyermekévek?
Teljesen egyetértek. Most nekem is problémáim vannak, semmi nem akar sikerülni. https://www.facebook.com/notes/m%C3%A9sz%C3%A1ros-andr%C3%A1s/nem-%C3%ADgy-k%C3%A9pzeltem-el/1166222750124757 (Látom, ehhez már hozzászóltál, kíváncsi voltál a meglepetésre.) És hiába találtam ki az egyetlen lehetséges megoldást, az sem jött össze… 🙁 Ebben van, hogy mi lett volna a megoldás (a nagy meglepetés), de az is benne van, hogy szerencsére aznap is voltak jó pillanataim… 🙂 https://www.facebook.com/notes/m%C3%A9sz%C3%A1ros-andr%C3%A1s/szombat-d%C3%A9lut%C3%A1ni-programok/1168472719899760 (És az aznapi új szerzeményeket érdemes volt megszerezni: https://elmenykepek.wordpress.com/2016/11/17/uj-szerzemenyek/) De legalább egy kicsit "sztár" lettem a héten, biztos történnek még velem más jó dolgok is. 🙂 Csak valami biztos megélhetés kellene…
Most, hogy nem sikerült visszaadnom a diplomát, csak 2 lehetőségem maradt. Tovább próbálkozom lemondani róla, hogy nyugodt lelkiismerettel kereshessek más munkát, vagy maradok a környezetvédelemben. Azt hiszem, most egy ideig mindkét vonalon haladok tovább, majd meglátjuk, melyik sikerül előbb…
És én is szívesen lennék újra gyerek, nem jobb felnőttnek lenni…
http://www.demotivalo.net//wp-content/uploads/2011/05/gyerekkor1.jpg
Kedves András!
Előbb-utóbb ki fog derülni, hogy mi a te utad, addig pedig minden folyosót érdemes nyitvahagynod, hiszen nem tudhatod, mi hoz majd szerencsét 🙂
Szurkolok!
Eszti
https://tisztakek.wordpress.com/2016/04/24/huszas-evek-felnott-kapunyitas/