Gyerekkorom óta nagyon szeretem a társasjátékokat. A szüleimmel és a testvéremmel vérre menő küzdelmeket vívtunk egymással egy-egy Game of life játék közben. Most, felnőttként egészen más megvilágításba kerülnek ezek a játékok, ám ugyanolyan vonzó és kedves szabadidős tevékenység maradt számomra, mint régen volt.
 |
| Forrás: Google |
Minden olyan napot hisztivel kezdek, amelyiken 15 fok alatt van a hőmérséklet, vagy orkán erejű szél fúj. Nyári gyerek lévén nekem lételemem a napfény és a magas hőmérséklet, amit a hidegebb őszi/téli napokon, esténként egy bögre forró, gőzölgő gyümölcsteával és olyan időtöltéssel igyekszem pótolni, ami igazán felvidít. Ilyen a társasjátékozás. Nem csak nagy társasággal élvezem, D.-vel viszonylag gyakran ketten is leülünk összemérni az erőnket (sok esetben inkább a szerencsénket). A következő hetekben jobbnál jobb társasokat fogok nektek megmutatni a blogon, és szeretném, ha ti is megírnátok, nektek melyik társas a legnagyobb kedvencetek! Mielőtt azonban szemügyre vennénk néhány népszerű, ismert és kevésbé ismert társast, arra gondoltam, bemutatom nektek Andást, az Élményképek blog bloggerét, aki igazán szakértő e témában.
Hihetetlenül lelkesen beszél a hobbijáról, igazán nagy öröm olvasni! András bemutatja továbbá vállalkozási tervét is, hiszen vallja, hogy “Ha az ember nem él meg a szakmájából, éljen meg a hobbijából!”. Fogadjátok szeretettel a beszélgetésünket, mellyel reméljük, meghozzuk a kedveteket egész télre (és talán még tovább is) a játékokhoz!
“100-ig meg sem állok!”
Bemutatkoznál kérlek röviden azoknak, akik nem ismernek téged, vagy a blogodat?
András: A rövid bemutatkozásokkal mindig bajban voltam, mert nem tudom, hogy lehet-e olyan érdekeset mondani rólam, amire más is kíváncsi. 1980-ban születtem Sopronban, 3 éves koromtól élek Veszprémben. Az egyetemet is itt végeztem 2004.-ben környezetmérnöki szakon. Egyelőre állást keresek, hogy 36 évesen legyen végre pénzem elköltözni a családtól, ami a diplomaosztó óta csak pénzkérdés, de soha nem jött még össze. Közben szakmai és személyes blogot írok, és két csapatba is járok játszani. A kisebb, de régebbi csapat jobb társaság. A másikban viszont több új játékot lehet tanulni. A nagyobb csapat egy bejegyzett egyesület, ahol alapító tag voltam, de kiléptem. De játszani még mindig visszajárok közéjük, mert rájöttem, hogy játékosként jó velük, de tagnak belépni nem érdemes. És mivel ennyire szeretek játszani, eszembe jutott, hogy nem is állást kellene keresni, hanem vállalkozni. Ha az ember nem él meg a szakmájából, éljen meg a hobbijából! Ezért indítom el a társasjátékos vállalkozást. Remélem, működni fog! 🙂 (Ha mégsem, akkor nem lesz más választásom, mint újra állást keresni a környezetvédelemben…)
Mióta szeretsz társasjátékokkal játszani?
András: Mindig szerettem társasjátékokkal játszani, gyerekkorom óta nem is hagytam abba. Persze voltak játékosabb korszakaim, meg olyan társaságok, akikkel többet játszottam, de soha nem távolodtam el igazán a játékoktól.
Szerinted ez miért jó időtöltés?
András: Azért jó időtöltés, mert izgalmas, leköti a figyelmem, mégis szórakoztató. És mindig más. Még ugyanabban a játékban sincs két egyforma játszma.
Milyen jellegű társasjátékok jelentenek számodra igazi kihívást?
András: Sokféle társasjátékot ismerek, és azt hiszem, nem típustól függ, hogy mi a kihívás. Azzal a játékkal játszom szívesen, ami egyedi, és nem hasonlít semmilyen más játékra, amit ismerek. Új játékot tanulni mindig kihívást jelent nekem, de éppen ez a jó benne. Persze volt már olyan, hogy először játszottam valamivel és mégis megnyertem.
Melyik társasokat ajánlod jó szívvel?
András: Az enyémek közül ami itthon is és a társasjátékos barátaim körében is népszerű, az a Metro. Ami még nincs meg itthon, de szeretném megvenni (és már rég megvettem volna, ha egy 0-val kevesebbért árulnák), az a Crokinole. Még ismerem is a gyártót. De megvenném az újonnan kifejlesztett Forestaurant nevű játékot is (ugyanaz a cég gyártja, csak olcsóbb, talán 6 ezer Ft), és érdekelne olyan játék is, ami független attól a cégtől, de nagyon reklámozzák, és Veszprémben is lehet kapni: Magyar Népmesék társasjáték. Kíváncsi lennék, hogyan tudtak a sok különálló népmeséből egy összefüggő játékot alkotni… De ezeken kívül az itthon meglévő 10 játékomat (Agent Undercover, Aqua Romana, Crostrack, Mesterlogika, Metro, Montego Bay, Őseink írása, Police 107, Rummikub, Touché) és a Cogitate Games által gyártott 4-féle játékot (Carrom, Crokinole, Forestaurant, Pitrush) mindenkinek tudom ajánlani. De van még néhány játék, amit szeretek.
Melyik a személyes kedvenced?
András: Személyes kedvencem az itthoniak közül a Metro, a még megszerzésre váró játékok közül pedig a Crokinole.
Ismered esetleg a Game of life, Scotland Yard társasokat? Nekem ezek a kedvenceim. Ha ismered őket, mit gondolsz róluk?
András: Névről ismerem ezt a két játékot, egyszer szívesen kipróbálnám mindkettőt.
Ha lenne saját lakásod, lenne benne társasjáték szoba?
András: Társasjáték szoba? Külön ilyen szobára még nem gondoltam, de jó ötletnek tűnik. Az biztos, hogy egy helyen tárolnám a játékokat, és gyakran lenne otthon társasjáték parti, talán erre éppen jó lenne egy ilyen szoba.
Olyan társasággal is szoktál játszani, aminek a tagjait azelőtt nem ismerted?
András: Olyan társasággal is játszottam már, aminek a tagjait nem ismertem. Kedvenc társasjátékos csapatomba pl. szórólapról jelentkeztem ismeretlenül, és csak a jelentkezés után derült ki, hogy 1 ismerős mégis van köztük. 🙂 Csak mivel elég komoly helyről ismertük egymást (internetes szakmai blogmagazinban ő vezette a gazdasági szakterületet, én meg a környezetvédelmet), egyikünk sem gondolta volna, hogy a másik is szeret játszani.
Mesélnél egy kicsit a vállalkozási tervedről?
András: Van 10 társasjátékom, ezeket viszem megrendelésre az ügyfélhez. Főleg Veszprémben és környékén, de igény szerint országosan is. (Tömegközlekedéssel, mert nincs autóm.) Persze játszhatunk az ügyfél játékaival is, de akkor előre megbeszéljük a játék nevét, hogy átnézhessem a szabályt. Ha csak játékostárs hiányzik, azt órabérben vállalom, de ha szabályt is magyarázok, azért külön díjat számolok. A bevételből pedig folyamatosan bővítem a készletemet. 100-ig meg sem állok!
“Játssz velem!”
Nem hozol létre esetleg facebookon a vállalkozásodnak oldalt? Mi lenne a neve?
András: A vállalkozásomnak természetesen lesz Facebook oldala. A neve nagyon egyszerű: Játssz velem! Ez lesz a honlapom címe is. Valószínűleg “jatsszvelem.tk“, mivel Magyarországon csak a “jatsszvelem.valami.hu” ingyenes, a “jatsszvelem.hu” nem.
Hogyan látod magad 10 év múlva?
András: Ha bejön a vállalkozásom, akkor 10 év múlva már több száz társasjátékom lesz, és saját lakásban élek. Ha nem jön be, akkor visszatérek az eredeti szakmámhoz, a környezetvédelemhez, remélhetőleg nagyobb sikerrel, mint eddig. De remélem, hogy lesz igény a társasjátékos vállalkozásra. Nincs túl sok konkurenciám az országban, talán megélek belőle. 🙂
Mondhatjuk azt hogy a társasozás számodra hobbi és szenvedély?
András: Mondhatjuk. Fontos nekem, és jól érzem magam tőle, de nem lennének elvonási tüneteim, ha néhány napig vagy hétig mellőznöm kellene. De biztos, hogy hosszú távon nem lennék boldog nélküle.
“A lényeg, hogy jól érezzem magam!”
Mensa tagként van olyan társasjáték, ami rajtad is kifog?
András: Attól függ, mit értesz az alatt, hogy kifog rajtam a játék. Olyan nincs, amivel nem tudok játszani, mert nem értem meg elsőre a játékszabályt. Ha jó a magyarázat, akkor minden szabályt megértek, és mindennel tudok játszani. De olyan van, amiben még soha nem tudtam nyerni. Persze elég kevés ilyen játék van (ahogy olyan is kevés van, amiben mindig nyerek), és nem is mindig az a fontos, hogy ki nyer. A lényeg, hogy jól érezzem magam! 🙂
Kedves András! Remélem, hogy valóra válnak az álmaid, és azzal foglalkozhatsz, ami igazán örömet szerez neked, hiszen nincs is annál ideálisabb helyzet, amikor az ember a hobbijával még pénzt is kereshet! Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, tapasztalataidat, és remélem, hogy számíthatok a segítségedre néhány társasjáték bemutatásánál!
Nektek van kedvenc társasjátékotok?
Nem lesz semmilyen vállalkozás, nem kaptam meg a támogatást… 🙁 https://www.facebook.com/notes/m%C3%A9sz%C3%A1ros-andr%C3%A1s/nem-%C3%ADgy-k%C3%A9pzeltem-el/1166222750124757
Már jobban alakulnak a dolgaim, és az új bejegyzésemben hivatkoztam is erre az írásodra. 🙂 Elég hosszú, most kivételesen több a szöveg, mint a kép, de érdemes elolvasni (és az alatta lévő megjegyzést is). https://elmenykepek.wordpress.com/2016/11/28/egy-kilato-es-a-kilatasaim/comment-page-1/#comment-73
Kis háttér-információ a cikk utáni életemről.
A társasjátékos vállalkozásom nem indult be, mert nem támogatta a munkaügyi központ (újabb hivatalos nevén: a járási hivatal foglalkoztatási osztálya) a vállalkozóvá válási kérelmemet. Ezért két utat kezdtem járni. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy nekem való-e a környezetmérnökség. És folyamatosan kerestem környezetmérnöki, környezetvédelmi állásokat, de mivel nem találtam, beindítottam a B tervet is, és minden lehetőséget megragadtam, hogy megszabaduljak a diplomámtól (annak érdekében, hogy ne legyek egy szakterülethez kötve, tehát elvállalhassak mást is). A vállalkozás sem a szakmámban lett volna, de egy vállalkozás inkább hobbi, mint munka, még akkor is, ha abból él a vállalkozó, ezért mondhattam azt, hogy ha nem élek meg a szakmámból, megélek majd a hobbimból. A diplomát már tavaly november 12-én, a környezetmérnöki szaktalálkozón is megpróbáltam visszaadni a környezetmérnöki szak vezetőjének (érdekes, hogy amikor tanított, még csak tanársegéd volt, most meg már intézetigazgató docens, a környezetmérnöki képzés vezetője, és még érdekesebb, hogy az ő felesége, fia és lánya is az egyesület, tehát a nagyobb társasjátékos csapat önkéntesei), de ő nem fogadta el a diplomát, azt mondta, hogy tartsam meg.
Aztán a sikertelen tavaszi egyetemi állásbörze után április 12-én (érdekes, hogy ez is 12-én volt, mint a novemberi eset) megpróbáltam az egykori tanulmányi ügyintézőmnek visszaadni, hátha ő ezt is el tudja intézni. (1999-től 2004-ig az egyetemi éveim alatt ő volt az egyetlen biztos pont, aki mindent el tudott intézni, és segített mindent tisztán látni az egyetemi zűrzavarban, de erre most ő sem volt képes.)
Végül úgy döntöttem, hogy nem személyesen adom vissza, mert akkor nem veszik át tőlem, hanem egy levél kíséretében feladtam postán a rektornak. A levelet kézzel írtam, mert nincs itthon nyomtató, és így egyébként is hitelesebbnek tűnt, 4 A4-es oldalt sikerült teleírni azzal, hogy mióta nem tudok elhelyezkedni, hogyan próbálkoztam, mit tettem, mi akadályoz az elhelyezkedésben, és hogyan jutottam el addig a gondolatig, hogy visszaküldöm a diplomámat az egyetemre. Reméltem, hogy simán visszaveszik, és még ha jogilag nem is tudok ezzel lemondani róla, legalább megőrzik, és fizikailag megszabadulhatok tőle. De nem így lett, 3 hét múlva hazaküldték.
Ebben a 3 hétben viszont 2 állást is találtam magamnak, mindkettőt el is vállaltam. Az egyik helyen augusztusban kezdhettem, 2 hetet töltöttem ott fagylaltárusként. A veszprémi múzeumnak van a Várban egy részlege, ahhoz tartozott ez is. Volt néhány érdekes élményem, pl. a határozatlan fogyasztó, aki hangosan elkezdte sorolni az összes fagyi nevét, mire megkérdeztem: "Ebben a sorrendben adhatom?", vagy amikor egy gyerek 4-szer is sorba állt egy-egy gombóc vattacukor fagyiért (el is fogyott aznap a vattacukor fagyi! 😀 ), vagy amikor a zokniárus zoknival akart fizetni… És még egy jelenet:
Nagyobb társaság jött, az egyik megkérdezte:
– Fahéjas fagyi van?
Erre én:
– Nincs. (13 féle volt, de egyik sem fahéjas.)
Megszólalt a másik:
– Még mielőtt megkérdeznéd, mák fagyi sincs!
Mire én:
– De pisztácia van!
Ezek után szeptember 11-étől kerültem a mostani munkahelyemre. (Erről csak privátban, a cég neve ismerősöknek látható az adatlapomon…)
Nem a szakmámban dolgozom, de jó hely, változatos a munka, és a társaság is jó. 🙂
Ha nem küldték volna haza a diplomámat, akkor még a pályamódosítás miatt sem lenne lelkiismeret-furdalásom, és biztos lennék abban, hogy hosszú távon is maradok. Így viszont döntenem kell, hogy mi legyen, ha lejár a határozott idejű szerződésem.
A nagy kérdés:
Nekem való-e a környezetmérnökség?
– Ha igen, miért nem tudok vele elhelyezkedni, és miért vettek fel ilyen hamar másra?
– Ha nem, miért tartottam ki mellette évekig?
Erre kell választ találnom, és megoldani azt a gyakorlati problémát, hogy ha a váltás mellett döntök, mi legyen a használaton kívüli diplomámmal… Nagyon haragszom az egyetemre, hogy hazaküldték!
Társasjátékos vonalon egy kis háttér-információ a veszprémi társasjátékos társaságokról.
A kisebb és régebbi csapat a Társasház. Ha jól tudom, ezt 3-an alapították, egy pár + 1 barátjuk. Valamikor 2014-ben. Én 2015. áprilisában láttam egy szórólapot, hogy minden szerdán társasjáték. Elmentem ismeretlenül, és jót játszottam velük. És kiderült, hogy az egyik alapítót (a pár férfi tagját) ismerem is egy szakmai blogmagazinból, ahol ő a gazdasági szakterületet vezette, én meg a környezetvédelmit, de mivel ilyen komoly helyről ismertük egymást, egyikünk sem gondolta volna, hogy a másik is szokott játszani. 🙂
2015. végén 2 alapító is távozott. A pár szakított, és a hölgy elköltözött a városból. Magával vitte a játékaikat is. Ez után ettől az esettől függetlenül a barátjuk is elköltözött. Így a 3 alapító tagból csak 1 maradt, és egyébként is kezdett kicsit fogyni a társaság, bár soha nem voltunk igazán sokan. Talán 10 fő körül voltunk a legtöbben egy este. De akik legalább 1-szer megfordultak már nálunk, azok kb. 20-an vannak.
A Társasház még most is működik, inkább csak működget. Van kb. 6 fős csapatunk, ebből az egyetlen megmaradt alapítónk csak ígéri tavasz óta, hogy jön, egy másik játékosunk tavasszal került közénk, és aktívan járt egy ideig, de most néhány hónapig nem fog ráérni (reméljük, utána visszatér közénk), tehát gyakorlatilag 4-en vagyunk. Ha ebből a 4-ből valaki nem tud jönni, akkor már elmarad az esemény, mert megbeszéltük, hogy 4 fő alatt nem igazán érdemes…
Most úgy alakult a szeptember, hogy 6-án kezdtük volna újra a nyári szünet után, de elmaradt. Nem voltunk elegen. 13-án volt játék, 20-án más programra mentünk, 27-én megint elmaradt, szintén létszámhiány miatt. Pedig hétvégén megtaláltam az egyik régi gyerekkori játékomat és bemutattam volna a csapatnak… A pók csapdájában. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1483725195041176&set=a.958477260899308.1073741843.100002111303424&type=3&theater
A másik csapat az egyesület. Róluk majd holnap teszek fel ide háttér-információt, mert az kb. annyi, mint ez a bejegyzés eddig. + még telefonon is szívesen beszélgetek akár róluk, akár magamról és a karrieremről, akár a társasjátékokról, akár a Társasházról, akiknek kb. tavaly ősz óta a FB oldalukat is kezelem. https://www.facebook.com/tarsashazveszprem/ (De ettől még nem vagyok vezető, mert nálunk olyan nincs. Mindig közös megegyezés, hogy mikor játsszunk, mit játsszunk, csak én teszem fel FB-ra az eseményt, és én kérdezem meg mindig a többieket, hogy ki jön. Mivel állandó helyünk van, ennél több szervezés nem is kell!)
A Családi Társasjáték Egyesület első alakuló ülése 2015. november 12-én volt. Formai okok miatt meg kellett ismételni 2016. február 8-án. Aztán márciusban már be is jegyezték az egyesületet.
Az első alakuló ülésen választottunk egy 5 tagú elnökséget: elnököt, alelnököt és 3 elnökségi tagot. Elnöknek csak egy jelölt volt, aki vállalta (jelöltek másokat is, csak nem fogadták el a jelölést), de amúgy is csak őt tudom elképzelni az egyesület élén. Egyrészt az ő ötlete volt az egész egyesület, ezért nem lenne tisztességes mást választani helyette, másrészt a társasjáték-gyártó cégén keresztül ő az egyesület szponzora (a cég és az egyesület szorosan együttműködik egymással, és a cég volt előbb), és nem lenne célszerű a szponzort leváltani az egyesület éléről. Ezért úgy gondolom, hogy ameddig vállalja, addig elnök marad (és még alkalmas is szerencsére, de ebben az esetben ez csak a 3. legfontosabb szempont).
Alelnöknek is csak egy jelölt volt, egyvalaki vállalta, mások nem, pedig mást is jelöltek. Az elnök azóta is a helyén van, de a 2016. februári alakuló ülésen alelnököt váltott az egyesület, erről majd még lesz szó. De ez a régi alelnök is szinte bármilyen tisztségre alkalmas lenne az egyesületben.
Elnökségi tagnak 3 helyre 5 jelölt volt, ennyien vállalták a jelölést.
– Névsor szerint az első az egyetlen női jelölt volt.
– A második egy olyan ember, akit talán nem is érdekel igazán az egyesület (pl. a második alakuló ülésen már ott sem volt, és elég ritkán önkénteskedik), inkább csak azért vállalta, mert jó viccnek tűnt egymást jelölgetni egy másik emberrel mindenféle tisztségre.
– A harmadik egy nagyon érdekes ember, aki nagyon népszerű az egyesületben, és elég vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. (Az előző jelölttel együtt ők ketten jelölgették egymást mindenféle tisztségre.)
– A negyedik egy olyan ember, aki elnökségi tagnak alkalmas, mert egyéniség, de éppen amiatt nem lenne alkalmas ennél magasabb tisztségre, amiért a leginkább érdemes (lenne) barátkozni vele. Azért, mert semmit nem vesz igazán komolyan.
– Az ötödik viszont éppen hogy komolyan veszi a dolgokat, amióta vannak társasjáték délutánok, azóta tudom, hogy játékmesterként talán ő magyarázza a legprecízebben a játékszabályokat.
Kire szavaztam? Alig ismertem még ezeket a jelölteket, ezért nem tudtam igazán megfontolt döntést hozni. Mivel 3 hely volt kiadó, az 5-ből 3 emberre lehetett szavazni. Poénból szavaztam arra a 2 emberre, akik egymást jelölgették, a harmadik szavazatomat meg fenntartottam arra, hogy legyen egy nő is a vezetőségben.
Most kire szavaznék? Az 5-ből 1 jelölt alkalmas igazán arra, hogy az elnökség tagja legyen (a precízen magyarázó játékmester), 2 semleges (akit nem érdekel az egyesület, és aki semmit nem vesz komolyan), 2-re pedig ma már nem szavaznék, mert nem alkalmasak vezetőnek (a női jelölt a kritikus természete miatt alkalmatlan vezető tisztségre, a nagyon népszerű, vegyes érzéseket keltő jelölt pedig tipikusan az az ember, aki a felelősségen kívül mindent bevállal, és ha valamit el kell intézni, akkor ő a legjobb, de döntésre és felelősségvállalásra nem alkalmas).
És végül kik lettek az elnökség tagjai az első alakuló ülésen? Mint már említettem, elnöknek is, alelnöknek is csak egy-egy jelölt volt, szerencsére alkalmasak. Bejutott az elnökségbe az a 2 ember, akik egymást jelölgették, és holtverseny alakult ki a női jelölt és a "semmit nem vesz komolyan" ember között, amit újabb szavazással döntöttünk el. A szavazást 7:6 arányban a semmit sem komolyan vevő ember nyerte a női jelölttel szemben. (Így a női jelölt, és a precízen magyarázó játékmester nem jutott be az elnökségbe.)
2015. novemberében már megvolt az első rendezvény is, a társasjáték piac, november 21-én. Volt 1 játékom, amit el akartam adni, és sikerült is. 🙂 De vásároltam is társasjátékot, és azóta már többször is játszottam vele. 🙂
Tavaly februárban a megismételt alakuló ülésen az egyesület első alelnöke lemondott, de bemutatta a fejlesztés alatt álló társasjátékát. A játékkal jót játszottunk az ülés hivatalos része után, a lemondás miatt pedig szavaztunk. Mindenki tudta, hogy ennek az illetőnek van helye az elnökségben, de csak úgy maradhat benne, ha helyet cserél egy elnökségi taggal. Ezért a 3 elnökségi tag közül kellett egyet választani. De ki legyen? Aki semmit nem vesz komolyan? Vagy akit nem érdekel az egyesület, és a 2. alakuló ülésre már el sem jött? Vagy talán az a nagyon népszerű ember, akivel szemben mindig vegyes érzéseim voltak? Nem tudom. Egyik sem az igazi… Ma sem tudnék választani. De akkor a népszerű ember tűnt a legkisebb rossznak, és amúgy is bejelentette az elnök, hogy ő az egyetlen jelölt. (Persze ettől még akárki jelölhetett volna mást, de nem volt kit, mert nem volt egy egyértelműen alkalmas ember az elnökségben.) Így a régi alelnökből egyszerű elnökségi tag lett, a legnépszerűbb elnökségi tag pedig felemelkedett alelnöknek.
Aztán a bejegyzés után elkezdett jó irányba menni az egyesület. Májusban találtunk egy helyet, aztán 31-én rendezvényünk is volt. Társasjáték délután. Nyilvános rendezvény, minden társasjátékosnak kora délutántól estig. Aztán júniusban volt egy maraton (több napos társasjátékverseny). Korábban is volt már egy, 2016. áprilisában, de az még nem igazán egyesületi szervezésű volt (hanem egy több éves rendezvénysorozat vége, amit mindig ugyanaz a 3 fős csapat szervezett), de ott volt szinte az egész egyesület, és mások is. Aztán egyesületi rendezvény lett belőle, mivel a 3 fős szervező csapat már mind az egyesület elnökségének tagja volt: a vezetőjük a februárban megválasztott alelnök volt, de ott volt a csapatban az előző alelnök és az az elnökségi tag, aki semmit nem vesz komolyan. Aztán július 9-én társasjáték délután, majd augusztustól beálltak állandó időpontra ezek a társasjáték délutánok, minden hónap első szombatján. (Kivéve szeptember-október, mert tavaly is, idén is úgy volt, hogy a szeptemberi később volt, az októberi pedig elmaradt, összevonták a kettőt, mert október eleje egy nemzetközi eseményre való készülődésről szól, mindig október közepén van nemzetközi társasjáték vásár Németországban, oda készült tavaly is, idén is a vezetőség.)
Tavaly júliustól vezettek be egy új tisztséget a rendezvényeken (május végén még úgy tudom, nem volt). Játékmester-koordinátor. A tisztség lényege, hogy a játékmesternek (aki bemutatja a játékosoknak a játékot, elmagyarázza a szabályt, és végig felügyeli az asztalt, legtöbbször játszik is) ettől a személytől kell minden játékot egyesével KÉRNI. És még NYILVÁNTARTÁS is van róla, hogy ki melyik játékot vitte ki! Sőt, ha valaki visszavisz egy játékot, akkor egyből meg is számolják, hogy minden megvan-e benne, és csak akkor adják ki másnak, ha már megszámolták. Így előfordulhat, hogy számolás miatt várni kell egy játékra. Én, mint játékmester ez ellen kezdettől fogva tiltakoztam. De miért is vezették be?
A 2016. nyári maratonon az egyik játékos (éppen az a kritikus természetű hölgy, akit az elnökségbe is jelöltek, és rá szavaztam, de már nem szavaznék rá) elvesztett egy kis tartozékot az egyik játékából. Később meglett, és ő is elismerte, hogy az ő hibája volt, de mégis emiatt vezették be a rendezvényeken a játékmester-koordinátort. (Az elnökség elkezdett gondolkozni, hogy hogyan nem veszhet el semmi, és nem tudtak jobbat. Később, idén januárban tudtam meg, hogy a mostani, vegyes érzéseket keltő alelnök ötlete volt ez a tisztség.) És ki lett az első játékmester-koordinátor? Éppen az a kritikus természetű hölgy, aki elvesztette azt a tartozékot a játékából!
Miért tiltakoztam a tisztség ellen? Azért, mert ez csökkenti a játékmesterek önállóságát. Elég óvodás dolog, hogy nem vehetnek ki önállóan játékot, hanem mindig külön kérni kell, a nyilvántartás pedig a játékmesterekkel szembeni teljes bizalmatlanság jele! A számolás még úgy-ahogy jó ötlet is lehet, de csak rendezvény előtt (hogy kiszűrjük az eleve hiányos játékokat) és rendezvény után (hogy megtudjuk, mi veszett el, és megkereshessük). Rendezvény közben csak lassítja a játékot. És különben sem a nyilvántartáson múlik, hogy milyen játékból mi veszett el, hanem a játékmesterek odafigyelésén.
Júliusban és augusztusban hasztalanul próbáltam meggyőzni az elnökséget, ezért tavaly szeptember 7-én kiléptem az egyesületből.
A kilépésem hatására az elnök és az alelnök is letiltott engem a Facebookon, és letiltottak az egyesület FB oldaláról is. (Ott csak hozzászólni és lájkolni nem tudok, mivel nyilvános az oldal, csak ennyit jelent a letiltás. De mindent látok, mindent meg tudok osztani, és tudok eseményre jelentkezni is.) És valamikor ősszel, de kicsit később letiltott még egy ember az elnökségből (aki a holtversenyt eldöntő szavazáson jutott be), azóta sem értem, miért. Ha ő is az elnökkel együtt tiltott volna engem, akkor érteném, hogy a kilépés miatt, bár konkrétan vele nem volt összetűzésem, csak az elnökkel és az alelnökkel, de ő nem akkor tiltott, hanem néhány héttel később. De vajon miért?
Volt még egy furcsa eset akkor, ősszel. Egy Arkham Night nevű rendezvény, október végén. Egy Lovecraft nevű író műveiből készült játékokkal lehet játszani. Szeptemberben, már a kilépésem után hirdették meg, talán szeptember közepéig vagy végéig lehetett jelentkezni e-mailben, az alelnöknél. Jelentkeztem is, mert nyilvánosan hirdették az eseményt a Facebookon. Aztán azt a választ kaptam, hogy helyhiány miatt zárt körű, csak az egyesület tagjainak. Majd a Facebookon is átírták. Azt persze eleve tudtam, hogy kevés a hely, ezért igyekeztem jelentkezni, de ettől még nem kellett volna utólag zárt körűvé tenni, mert az nem etikus, lehetett volna úgy hirdetni, hogy nyilvános, de csak az első 15 jelentkezőnek. De nem így tették. És érdekes az időzítés is, hogy az alelnök, akivel akkor nem voltam túl jóban, éppen akkor tette zárt körűvé az eredetileg nyilvános eseményt, amikor jelentkeztem rá…
Aztán jött a januári káosz, amely szintén az alelnök nevéhez fűződik.
Idén januárban egy társasjáték délutánon a következőket művelte:
– Játszottunk egy asztalnál, és már éppen pakoltunk. Erre elküldte a játékmesterünket egy másik asztalhoz, hogy menjen oda játékot vezetni.
– Minket is elterelt az asztaltól, mert állítólag kevés a nagy asztal, kell egy másik csapatnak, mi kicsinél is elférünk.
– Aztán elvezetett minket az asztaltól, és ígért egy játékot azzal, hogy ő lesz a játékmesterünk. De a játékra számolás miatt várni kellett.
– Hozott egy másik játékot, elmondta 2-3 mondatban a szabályt (azt a szabályt tényleg el is lehet mondani ennyiben!) és lelépett.
– Aztán hozta az ígért játékot, de csak hozta, a szabályt már nem magyarázta el. Helyette az egyik játékosunk és a szomszéd asztal játékmestere együtt hozták össze a szabályt.
Biztos minden lépésére meglenne a logikus, többé-kevésbé elfogadható magyarázata, de sok mindent lehetett volna egyszerűbben, máshogyan intézni, és még ha volt is benne rendszer, nekem ez az egész káosznak tűnt. Mit csináltam volna másképp?
– Odaülhetett volna ő is azokhoz, akikhez elküldte a játékmesterünket, vagy kereshetett volna szabad játékmestert.
– Ha a másik csapatnak tényleg nagy asztal kellett, akkor rá bízhatta volna a 2 játékmesterre, hogy beszéljék meg a helycserét egymás közt.
– És miért is szökött meg a szabálymagyarázat elől, amikor megígérte, hogy ő lesz a játékmester?
A játéklapra, ahol értékeljük a játékokat, a játékmestereket és a rendezvényt, a következőket írtam volna, ha kifért volna:
1. Játékmestert ne lehessen központilag másik asztalhoz küldeni!
2. Ha valakinek másik asztal kell, a játékmesterek egymás közt beszéljék meg a cserét!
3. Számolás miatt ne kelljen játékra várni!
4. A játékmester ne szökjön meg a szabálymagyarázat elől!
De nem fért ki, mert ott voltak a vélemény kérdések alatt a korra, nemre vonatkozó kérdések (amúgy névtelen a kérdőív, de ez a 2 adat mégis kell). Ezek a kérdések addig is feleslegesek voltak, és nem tudom elképzelni sem, hogy mire használja az egyesület a játékosok korát és nemét, de addig nem lépték át az ingerküszöbömet, csak kitöltöttem és kész. De amikor ezek miatt nem fért ki a véleményem (az a 4 pont), akkor már beírtam ahelyett a 4 pont helyett, hogy ezeket töröljék a játéklapról. Azóta sem törölték, ennyire érdekli az egyesület elnökségét a játékosok véleménye. (Meg az önkénteseké is, mert az önkénteseket is mindig megkérdezik egy másik kérdőívben, hogy mit változtatnánk, de hiába javasoltam ott, hogy ne legyen játékmester-koordinátor. Pedig még ötletem is volt, hogy mi legyen helyette, de nem vették figyelembe…) Azt a 4 pontot meg nem tudtam leírni, mert nem fért ki… 🙁
Amúgy csodálkozom azon, hogy ennyire nem hallgat rám a vezetőség, mert az elnököt régről ismerem (együtt kezdtük a környezetmérnöki szakot Veszprémben 1999-ben, csak később végzett, mint én, aztán néha a Csalán Egyesületben, a helyi zöld szervezetben is önkénteskedtünk együtt, aztán meghívott a társasjáték egyesület mindkét alakuló ülésére alapító tagnak is), és amikor négyszemközt vagyunk lehet vele beszélni. De nagyon hallgat az alelnökre.
Azt hiszem, sok neki együtt a cég és az egyesület, ezért bárki lenne az alelnök, hallgatna rá. Néhány dolgot szinte teljesen át is adott az alelnöknek, amennyire én tudom. A kommunikációt, az önkéntesekkel foglalkozást, és részben a rendezvényeket is (azokat együtt szervezik). De ez csak az én megfigyelésem arról, hogy mit adott át neki, akár tévedhetek is.
Az alelnök pedig nem hallgat senkire, csak a saját feje után megy. És nem látja be, ha hibázik, sőt, megsértődik, ha valaki nem ért egyet vele. Könnyű az alelnökkel barátkozni, csak le kell ülni vele játszani és nem szabad neki ellentmondani. De ha valaki ellentmond neki, főleg ha érvel is, és kitart a véleménye mellett, azt személyesnek veszi, és így könnyen lehet a barátból ellenség.
De újabb káosz nem volt január óta az egyesületben, viszont volt sok újítás. Februártól minden hónapban egy játék a hónap játéka, a játéklapok alapján. Ami népszerű volt az előző hónapban, azt kiteszik egy asztalra és folyamatosan lehet vele játszani.
És minden negyedévben díjazzák a legjobb játékmestert is a játékosok szavazatai alapján. Áprilisban kapott díjat a január, február és március havi értékelések alapján az első negyedév legjobb játékmestere, aki történetesen éppen a Társasház tagja 😀 Már abból tudtam, hogy ő lesz, hogy sokat magyarázkodott az elnök! "Nehéz döntés volt, sok szempontot vettünk figyelembe…", stb. Magyarul: "Mindent megpróbáltunk, hogy ne a konkurencia emberét díjazzuk, de így sikerült." 🙂 Azóta van még egy egyesületi játékmester a Társasházból, most szombaton, 23-án volt először, a szeptember-októberi összevont társasjáték délutánon.
Aztán júliusban már nem Társasház játékos lett a játékmester, hanem a tegnapi bejegyzéseimben említett játékmester család legfiatalabb tagja, egy 16 éves lány, akinek a testvére is és az anyja is játékmester az egyesületben (sőt, ennek a lánynak a párja is).
De voltak más változások is, nem csak a hónap játéka és a negyedév játékmestere, hanem helyszínváltozás és névváltozás is. Tavaly nyártól idén áprilisig egy helyen voltunk, majd költözni kellett, kiadták másnak a helyet. Volt egy véglegesnek tűnő helyünk, ott voltunk májusban és júniusban, aztán júliusban közölték (a 13:00-kor kezdődő rendezvény napján, reggel 8-kor), hogy nem tudnak kinyitni, menjünk máshová. Gyors helykeresés arra az 1 alkalomra, majd augusztustól lett egy újabb, szintén véglegesnek látszó hely, ott voltunk augusztusban és szeptemberben.
A rendezvény neve is változott. Eredetileg egyszerűen Társasjáték Délután volt. Majd áprilisban, mivel április 1. volt a hónap első szombatja, Bolondos Áprilisi Társasjáték Délután lett. Májusban Nyílt Nap, majd június elején Egy Éves a Társasjáték Délután, aztán júliustól talán végleg Társasjáték Fesztivál néven hirdették ugyanazt az eseményt. Van káosz bőven az egyesületben.
De mindig megyek, mert játszani jó velük, és gyakran nyerek társasjátékot a rendezvény végén a tombolán, csak tag és önkéntes nem lennék már, emiatt a bizalmatlanság alapú rendszer miatt, amiért annak idején kiléptem.
Az elnökkel már tudunk egymással normálisan beszélni, sőt, már tavaly szeptemberben is tudtunk, néhány nappal a kilépésem után (7-én léptem ki, 17-én volt abban az évben az összevont szeptember-októberi esemény, és 17-én már tudtam vele beszélni pár szót, a legszükségesebbekről), de a kilépésemről azóta sem beszéltünk. Talán nem is kell. Nem tudom, mennyire állunk most közel egymáshoz (igazán szoros barátság soha nem volt köztünk, de a kilépésemig mindent meg tudtunk beszélni, és mindig örültünk, ha láttuk egymást, most viszont nem tudom, mi van, mennyire felejtette el a sérelmeket és mennyire nem), inkább csak kulturált, semleges a kapcsolat. És én még mindig benne bíznék legjobban az egyesület elnökségéből. (A másik, akiben bíznék, a társasjáték-fejlesztő volt alelnök, de ő már nem bízik bennem, mert a kilépésem után úgy reklámoztam Facebookon az egyesület rendezvényeit, hogy "gyertek, mert jó velük játszani, csak tagnak vagy önkéntesnek lenni nem érdemes".)
Az alelnökben viszont továbbra sem bíznék, nem igazán állunk szóba egymással a kilépésem óta. És újabban Társasjáték Délutánon is alig látom. Április 1-jén még némán tűrte, hogy a konkurencia embere (Társasház játékmester) kapja a díjat, és 2-szer is kénytelen volt kezet fogni velem, mert 2 játékot nyertem a tombolán, de utána (nem biztos, hogy ezért, de akár ez is sokkolhatta ennyire) hónapokra eltűnt, és csak a szeptember 23-ai társasjáték délutánon került elő újra, mint játékmester. (Nem mertem odamenni az asztalához játszani, nem tudom, mit szólna hozzá…)
Kb. ennyi a veszprémi Családi Társasjáték Egyesület (vagyis a családi társasjátékokat és a társasjátékozást népszerűsítő egyesület) története, most már tudod, hogy milyen társasjátékos csapatok része vagyok én Veszprémben. 🙂
Új fejlemény, kimaradt: a cikk óta játszottam Game of Life-ot, tényleg jó. 🙂
Örülök, hogy ma beszélhettem erről a témáról a Dunakanyar Rádióban. Utólag már nem is tűnik olyan nagy dolognak az az interjú, mint előtte, és meglepően jól éreztem magam közben. 🙂 Jó volt olyan dologról beszélni, amit szeretek csinálni. 🙂