Csacska kacsaság – avagy mit tennék, ha balatoni kacsa lennék?

Aki a Balatonra látogat, szinte teljesen biztos, hogy találkozik legalább egyetlen (ha nem több) szerencsés kacsával. Ezek az állatok megszállják esténként a tó partját, és élelmet koldulnak azoktól a nyaralóktól, akik naplementére, romantikára vágynak egy szép nyári nap végén. Vajon hányan gondolkodunk el azon, hogy milyen jó lehet balatoni kacsának lenni? Én biztosan.

Átlagos kacsa lennék, se nem túl színes, se nem túl jellegtelen színű. Egész télen arról álmodoznék, hogy a nyáron melyik település partján fogok lehorgonyozni. Idén biztosan Balatonfüreddel, esetleg Földvárral jártam volna a legjobban, hiszen nem volt kibírhatatlanul meleg nyarunk, de a turisták a szeles, olykor hűvös napokon is ellátogattak a nagyobb városok vízpartjára, és gyakran befizettek egy-egy hajókirándulásra is. Az pedig igen sok kacsatápot ígér egy éhes kacsának. Minden kacsa tudja, hogy a legjobb, ha bandákhoz verődik, hiszen nagyon édes és kedves látványt nyújt több tucat kacsa egy rakáson. Az emberek ilyenkor fejvesztve rohannak kacsatápot venni.
Minden héten kiválasztanék egy települést, aminek végigúsznám többször is a partját, megnézném a vízből is látható látványosságokat, úgy, mint Siófokon az óriáskereket, Lellén a vízparton ülő horgászokat, Szigligeten a várat, Révfülöpön a mólót, Füreden a révész és a halász szobrát, és a Tagore sétányt. Biztosan lennének kedvenc etetőhelyeim is, mert tudnám, hogy Siófokon fantasztikus a gyros, Szárszón a hamburger, Alsóörsön a tóparti pékségben a pogácsa, és még a Fűzfői túlontúl olajos sültkrumplit is szeretném, bár kétségkívül a palacsinta lenne a kedvencem.
Megfigyelném a legújabb matractrendeket, és arról álmodoznék, hogy a sok felfújható krokodil, delfin, és cápa mind-mind az enyém lenne. Csónakáznék a matracok tetején, egyensúlyoznék a karúszókon és bukfenceznék az úszógumik körül.
Beúsznék a legtöbb fesztivál területére, meghallgatnám Majkáékat és a Superstereot a Soundon, Rúzsa Magdit és a Balatoni Retro Láz fellépőit a Plázson, vagy a Halott Pénz és  Wellhellot koncertjét a Strandon. Ingyen, belépő nélkül, mert egy kacsának nagyszerű az élete.

Reggelenként felülnék egy vízibiciklire vagy kenura, és onnan nézném a napfelkeltét, szárítgatnám a tollaimat a napfényben, és addig maradnék esténként a tóparton, amíg már csak hunyorogva tudnám kivenni a vitorlások árbocát a sötétben. Élvezném a nád zizegésének hangját, a Balaton illatát, az égbolt varázslatos színeit, a pancsoló gyerekek nevetését, az idősek arcán megjelenő mosolyt, amikor ezredszerre köszöntik boldogan a tavat, a szerelmespárok boldogságát, a lánykérések megható pillanatait, a Zánkán táborozó gyerekek örömét, és az éjszakai fürdőzők vidám sikolyait. Milyen boldog kacsaéletem lenne!
Ti merre úszkálnátok, ha balatoni kacsák lennétek?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük