Kevés dologtól akadok ki annyira, mint attól, ha látom, hogy valaki a kutyáját veri. Mivel nekem is van kettő, pontosan tudom, hogy amilyen kis pofátlan dögök, annyira védtelenek is, és semmi másra nem éheznek, csak szeretetre (és egy kis jutalomfalatra).
A 16-os buszról leszállva, a Donáti utcánál arra lettem figyelmes, hogy egy nő magához húzza a kutyáját a póráznál fogva, és elkezdi teljes erejéből verni a fejét. Megálltam és ránéztem a nőre, aki azonnal abbahagyta a verést, és úgy tett, mint aki most szidolozta ki a saját glóriáját. Nem mentem tovább azonnal, vártam, hátha mond valamit. Nem mondott, csak elindult hazafelé, mintha sürgős dolga lett volna. Milyen érdekes, hogy addig nem kellett sietnie, amíg a kutyát verte kedvére.
A szegény kutya bűne a következő volt: megugatott egy másik kutyát. Üzenem a kedves hölgynek és mindenkinek, aki kutyákat ver, hogy a kutyák bizony ugatnak. Nem beszélnek, nem nyávognak, és nem is brekegnek. Az ember azt gondolná, hogy akinek kutyája van, az ezt tudja, de nyilván én vagyok a naiv, hogy ezt hiszem.
Sokszor előfordult már, hogy rászóltam valakire, ha bántotta a kutyáját, és sokszor megkaptam, hogy mi közöm van hozzá. Sőt! A kedvencem: “az én kutyám, azt csinálok vele, amit akarok”, “húzz innen ribanc”, “tartsd meg a véleményed magadnak”. Sokan mondják, hogy ez csak egy kutya, ne reagáljam túl, azért mégsem egy emberről beszélünk. Valóban nem.
Ez a kutya egy tehetetlen jószág, aki éhen hal, ha nem kap tőled enni. Nem számít neki más, csak az, hogy mennyi szeretetet kap tőled. Talán nem olyan okos, mint te, de az is lehet, hogy sokkal okosabb nálad. Azt kívánom annak a nőnek, hogy valaki tartsa egészen közel magához a nyakánál fogva, és hunyja be a szemét a félelemtől, arra várva, vajon kap-e még egy pofont. Talán túlságosan komolyan állok ehhez a kérdéshez, de sajnos így van: Te a kutyádat ütöd, én téged ütnélek!
Mert nincs annál meghatóbb, mint amikor hazaérsz egy pocsék nap után, és egy lihegő kis görcs a lábadnál ugrál, és azért szűköl, hogy simogasd már meg. Szólj hozzá egy kedves szót. Az egész napja szép lesz tőle.
Szívemből szóltál és a legteljesebb mértékig egyet értek veled. Ha rajtam múlna az összes állatkínzó ugyanazt kapná büntetésül, mint amit ő tett azzal a védtelen kis lénnyel. Az egekbe tud szökni a vérnyomásom, mikor azt látom, hogy valaki bánt egy kutyát. A "legjobb" kifogás, amit erre kaptam az volt, hogy "de hát ez csak egy kóbor dög". És??? Azért, mert nincs gazdija, már rögtön agyon is lehet verni? Néha úgy érzem, hogy az ember a legnagyobb állat ezen a földön.
Tökéletesen egyetértek!!
És nem csak azért mert "kutyás" vagyok.
El nem tudom képzelni, hogy hogyan képes erre valaki. Most karácsonykor tervezek egy kutyás-kampányt, remélem sok emberhez eljut majd 🙂