Nektek van kedvenc színetek? Kislány koromban mindig számon tartottam, hogy kinek mi a kedvenc színe. Anyukámnak a kék, apukámnak a zöld, a tesómnak a narancssárga, nagymamámnak a citromsárga. Nekem viszonylag későn lett a rózsaszín a kedvencem, azonban most nagy csatározások mennek, mert beköltözött a menta az életembe.
Tegnap este a Deák téren keresztül mentem haza (mint általában). Van az aluljáróban egy kínai édességárus, akinél gyakran megállok rácsodálkozni a sok csodálatosan ritka és színes édességre. Sajnos, elkövették azt a merényletet, hogy kiállítottak egy kendős polcot a sok gumicukor mellé…nos….hát ha az biztos, hogy a gumicukrokat mindig megnézem, akkor ez a kendőkre hatványozottan igaz. Én lettem a célközönség. Telitalálat.
Párszor szemeztem már ott egy mentaszínű sállal, amiben van egy kis kék pöttyös minta. Gondolhattam volna, hogy eljön az a pillanat, amikor hat traktor sem tud elvontatni mellőle. Tegnap este gyarló, gyenge és erőtlen voltam, és ez a mentaszínű csoda úgy hívogatott maga felé, mint a Nyíregyházán lévő Lego gyár. Azt mondta, hogy egy ropogós ezresért hazajön velem. Az én életemben pedig eljött a pillanat, amikor elhatároztam, hogy fizetni fogok az örömökért.
Azóta a kendő beköltözött a testvérkéi közé.
Egy ideje szeretem már a menta színt. Néhány éve a nyár egyik trendszíne a menta volt. Az egész családom tudta ezt, hiszen eleget harsogtam nap, mint nap. Még D., a párom is meg tudta különböztetni ezt a színt a világoskék, halványzöld és türkiz árnyalatoktól. Százból kétszer.
Elindult a lavina. A kedvenc kilós hádámban több menta fölsőt is vettem már (persze egyik sem ugyanolyan). Van hosszú ujjú, ujjatlan, van póló és kardigán is. A kardigán beszerzését a H&M segítette, a pólót pedig a New Yorkerben vettem. Egyszerűen bármerre járok, mindenhol kiszúrom a menta színt, és úgy beleég a retinámba, hogy otthon hiányolom a jelenlétét.
Muszáj volt ebay-ről mentaszínű órát is rendelni (kösz, R!) és vannak karkötőim is, amik remekül passzolnak a felsőkhöz (meg kb 4-5 kendő, mind-mind más anyagból és más-más mintákkal ugyanebben az árnyalatban).
Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha újabb csodálatos színeket fedezek fel magamnak. Így is rengeteg ruhám van, talán még üzletet is nyithatnék a gardróbban sorakozó választékot tekintve. Már kipipáltam a rózsaszínt, a málnaszínt, az eperszínt, és a mentát…ha minden színből ekkora választékot halmozok fel, akkor a végén oda jutok, ahova a Boltkóros. Kiárusítom a cuccaimat és kifizetem a ruhavásárlás miatt felhalmozódó adósságomat…vagy pedig egy nagyobb albérletbe költözünk, hogy legyen a kicsikéimnek saját vállfája, színek szerint válogatva, szép hosszú sorokba rendezve.
És így tovább a cipőkkel, táskákkal, órákkal, nyakláncokkal, fülbevalókkal, karkötőkkel…
Nektek is van kedvenc színetek?
🙂 Nekem a kedvencem a fekete, már ha színnek számít. Időnként próbálok kitörni a bűvköréből, kényszeríteni magam, hogy színes ruhákat vegyek és az elmúlt években ez sikerült is, viszont mindig kell, hogy legyen valami fekete rajtam: vagy a nadrág, vagy a cipő vagy a karkötő…bármi 🙂 A másik kedvencem a piros, de ez főleg kiegészítőkben és rúzsokban dominál 🙂 Szeretem a pasztel árnyalatokat is, tavasszal a virágmintákat és a pöttyöket, úúú, a pöttyöket minden mennyiségben 😀
Réka 🙂
Én is nagyon szeretem a feketét, főleg télen. Nyáron annyira melegem van benne, hogy inkább kihagyom. Ilyenkor tavasszal pedig hozzád hasonlóan nálam is kukucskálnak a színek, és a minták. Minden tavasszal a virágos cipőkre vagyok rákattanva,ezek azok, amikért néha az egész várost átkutatom 🙂