Évek óta nézem a Mondj igent a ruhára című sorozatot, és ezen kívül minden olyan esküvői témájú műsort, amiben esküvői szervezés, ruhapróba, tortaválasztás, nászút, koszorúslányruha, gyűrű, lagzi szerepel. Egyszerűen imádom az összes hasonló adást, és azt hiszem, elég sok infó ragadt rám az évek során. Korábban írtam már a blogon is esküvős bejegyzést ITT és ITT. Mivel igencsak fanatikus vagyok, ezért nagyon megörültem, mikor K. megkérdezte, hogy el tudnék-e menni vele egy ruhapróbára. Korábban úgy volt hogy a nővérével megy, de váratlanul mégis úgy hozta a helyzet, hogy én lettem a kísérő.
A Mondj igent a ruhára sorozat részeiben azt szeretem a legjobban, amikor az elején a tanácsadó megkérdezi hogy nagyjából mi a menyasszony elképzelése. K.-val előző este megnézegettük, milyen ruha/fazon/szín jöhet majd szóba, így másnap viszonylag könnyű dolgunk volt. A tanácsadó bevezetett minket egy olyan helyiségbe, ami telis-tele volt menyasszonyi ruhákkal. Nagyjából megmutogatta a választékot, aztán kiválasztottunk közösen kb. 4-5 darabot, amit érdemesnek találtunk arra, hogy K. felpróbáljon.
K. ezután felpróbált még vagy 3-4 ruhát, mindegyik egytől egyik csodálatos volt. Annyira jó volt látni mindegyiket felpróbálva, mert én úgy láttam őket a legszebben ragyogni. És bár csodálatos volt mindegyik ruha, K. egyikben sem érezte olyan jól magát, mint az elsőben. Talán csak egy ruha volt, ami az első közelébe érhetett, de láttam K.-n, hogy nem mosolyog, nem ficánkol benne annyira mint a leges legelsőben. A sorozatban is gyakran előfordul, hogy az első ruha bizonyul a legjobb választásnak, de én ebben egészen a próba napjáig nem igazán hittem. Amikor azonban újra felkerült a fátyol, és K., szokásától eltérő módon, ötvenszer is boldogan pózolt a fényképező előtt, tudtam, hogy nem véletlenül teszi azt. A tanácsadó pedig mindvégig nagyon kedves, közvetlen volt, egyáltalán nem éreztük azt, hogy ránk akarna sózni bármit a jutaléka miatt. Nyugodtan feltehettük a kérdéseinket, türelmesen válaszolgatott mindenre.
Több olyan dolog volt, amiben K.-val biztosak voltunk, még a szalonba érkezésünk előtt.
- Biztosan pityeregni fogok: nos, valóban így volt. Már akkor itattam az egereket, amikor K.-nak bevitte a tanácsadó az első ruhát
- Nem lesz elég idő felpróbálni minden darabot, ami szóba jön: ezzel szemben pontosan elegendő volt az idő, nem kellett egyáltalán kapkodni, nem volt idegeskedés
- K. leszögezte, hogy rögtön az első helyen nem fogja kiválasztani a ruháját: hát…tévedett. Én lepődtem meg a legjobban, amikor K. lefoglalózta a ruhát és a fátylat is
Én is hasonlóan jártam a ruhámmal, ahogy Tesód menyasszonya 🙂 Anya hívott egyik nap, hogy az egyik kölcsönzőben kiárusítás van és kölcsönzői áron akár meg is vásárolhatók a ruhák. Bementünk, körbenéztünk, de mondtam Anyának, hogy biztos más szalonokat is megnézek majd. Erre a második felpróbált ruha után nem is kellett más, foglalóztam rögtön 🙂 Szerintem ilyen az igazán jó ruha, ami után már tudod, hogy másik már nem lesz olyan tökéletes.
Ha gondolod, itt megnézheted a rucimat 🙂 : http://rekablogol.blogspot.hu/2015/10/6-honap.html
Kedves Réka!Végigpityeregtem az esküvős/babavárós bejegyzésed!!!Nagyon szép lehetett a Nagy Nap,nekem is ez az egyik legnagyobb vágyam!Sok boldogságot kívánok nektek 🙂
Köszönjük szépen :-)!