A napokban olvastam, hogy a BBC után az Európa Kiadó is megszavaztatta a rajongókkal a kedvenc Agatha Chiristie regényüket. Az eredmény nem lepett meg, hiszen számítani lehetett rá, hogy a Tíz kicsi néger dobogós lesz, és végül be is zsebelte az első helyet. Magától értetődő a választás, bár kétségkívül sok regényt fel tudtam volna még sorolni kedvencemként.
Nem tudom mennyire emlékeztek a Szerencsekerék című televíziós vetélkedőre, ahol mindenféle témakörben, néhány betű segítségével kellett kitalálni a helyes megfejtést. Én imádtam. Mivel minden csütörtökön Visegrádon aludtam a nagyszüleimnél, így a mamával mindig megnéztük a műsort. Egyik alkalommal a feladvány egy regény volt, amit sajnos nem ismertem addig. Agatha Christie: Tíz kicsi néger. Kértem a mamát, hogy mesélje el, miről szól, de ő csak annyit mondott, hogy egy nagyon jó krimi, el kell olvasni ahhoz hogy igazán élvezzük a lényegét.
Mivel apukám nagyon szereti a krimiket, így megvolt otthon a könyv, amit azonnal el is kezdtem olvasni. Hatalmas újdonság volt, hiszen addig inkább pöttyös és csíkos könyveket olvastam, azt sem tudtam mi fán terem a krimi.
Ha nem ismered a sztorit, dióhéjban annyiról szól, hogy tíz vendég kap meghívást egy szigetre, amit csak hajóval lehet megközelíteni. Kezdetben nagyon örülnek a titokzatos meghívásnak, ám gyanús lesz egy idő után, hogy a házigazda sosincs jelen. Mikor elkezdenek sorban meghalni a vendégek egy gyermekvers szövegének megfelelően, fény derül arra, hogy mindenkinek van rejtegetnivalója a múltjából. A szigeten lévők természetesen nyomoznak és kombinálnak, próbálják kitalálni, hogy hova rejtőzhetett a gyilkos, azonban hamar rájönnek, hogy a sziget annyira kicsi, hogy a gyilkos csakis egy lehet közülük.
Agatha Christi regényeiben mindig is azt a fajta türelmes, mégis idegtépős hangulatot szerettem, ami egyedivé és különlegessé teszi a könyveit. Semmihez sem tudnám hasonlítani, nem is akarom. Miután “kivégeztem” a Tíz kicsi négert, elkezdtem begyűjteni és elolvasni a lehető legtöbb A.C. regényt. Mára szépen sorakozva várnak a polcon, majdnem teljes számban. Hiába olvastam azóta több mint száz krimit, ezek mindig a kedvenceim maradnak.
Annak ajánlom a könyvet, aki szeret maga is részese lenni annak, amit olvas. Aki szereti felgöngyölíteni a szálakat és rendelkezik a kellő mennyiségű furfanggal. (bár közben úgyis elsajátítod azt a fajta gondolkodásmódot, ami ezekhez a regényekhez szükséges)
Ízelítőül pedig álljon itt maga a gyermekvers, ami remélhetőleg meghozza a hangulatot az olvasáshoz.
Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.
